A legtöbb hobbiautó, illetve veterán szerencsére nem a szabad ég alatt tölti ideje java részét, főleg azt az időt nem, amikor használaton kívül parkol.
Írta: Felkai Gábor
Azt gondolom, hogy nem szükséges részletesen beszélni arról, miért káros, ha egy jármű folyamatosan ki van téve a nedvességnek, a tűző napsütésnek és az állandó hőingadozásnak. Ezenkívül számos egyéb káros tényező is van még, ezek csak a legkézenfekvőbbek, amik már akár néhány hónap alatt észrevehető állagromlást tudnak okozni. Akkor még nem beszéltünk a kevésbé ügyesen parkoló autóstársakról és esetleges viharkárokról, amennyiben az autó az utcán, közterületen parkol. Ezek fájdalmasak tudnak lenni egy hétköznapi autó esetében is, de ha egy féltett (esetleg jelentősebb pénzbeli értéket képviselő) hobbiautóról beszélünk, akkor ezeknél fokozott óvatosság indokolt. Ott van még ráadásul a szálló por is, ami nem csak esztétikailag hat negatívan, hanem az autó utasterébe, illetve motorikus alkatrészei közé kerülve is kifejtheti káros hatását.

A legtöbben persze saját önálló garázsban, mélygarázsban, esetleg egy fedett, de nem zárt helyen tárolják autóikat, amik a fentebb említett káros hatások egy részét kiszűrik. Egy ponyva is védhet valamennyit a nedvesség, illetve a por ellen, de itt már korántsem egyértelmű a pozitív hatás. A nedvesség ugyan nem közvetlenül éri az autót, ugyanakkor magas páratartalom keletkezhet a ponyva alatt megfelelő szellőzés és hőmérséklet híján, ami további károkat is okozhat. A por a ponyva alá kerülve pedig összekarcolhatja a fényezést, ha valamiért elmozdul a ponyva.
A társasházi egyterű mélygarázsok hátulütője általában az is, hogy a szomszédok tevékenységétől sem mindig van biztonságban az autó, könnyedén rányithatják a másik kocsi ajtaját, véletlenül nekiütközhet egy bicikli, vagy egy babakocsi, stb…
Összefoglalva tehát sok szempontnak kell megfelelnie a tárolóhelynek és a valóságban kevés olyan van, ahol az összes (vagy legalább is a legtöbb) követelmény teljesül. Az ideális helyen viszonylag állandó a hőmérséklet, nem feltétlenül van szükség fűtésre, már 10-12 fok feletti, nagyjából állandó hőmérséklet is megfelelő, ideális a 18-22 fok. Legalább ekkora jelentősége van a páratartalomnak, ez viszonylag egyszerűen, műszerrel mérhető. A magas páratartalom az utastérben penészedést tud okozni, a gépkocsi fémalkatrészei pedig hajlamosabbak a korrózióra ilyen körülmények között. Szintén fontos, hogy a helyiség megfelelő szellőzéssel rendelkezzen.
Ha mindezen feltételek teljesülnek, akkor még további védelmet jelenthet egy szakszerűen elkészített méretpontos autótakaró, ami nem tud elmozdulni és a megfelelő szellőzés is biztosítva van. Ezért kell másfajta anyagból készült védelem kültérre (időjárási viszontagságok ellen), és a tartós beltéri tároláshoz.

Természetesen senki nem szeret fizetni a megfelelő tárolóhelyért, mert sokan azt érzik ilyenkor, hogy a pénzükért nem kapnak semmit. Megfordítva azonban, ha végiggondoljuk, mekkora károk keletkezhetnek a nem megfelelő tárolás következtében kedvencükben, könnyen elképzelhető, hogy a szakszerű tárolás költsége, amikor az autó nincs használatban, sokkal kevesebb, mint az esetleges károk helyreállítása.
Fentieken kívül nagyon fontos téma még, ami sok hobbijármű tulajdonosát érintheti, az állás okozta károk (akár a téli tárolás alatt is). Régen divat volt a hosszabb ideig használaton kívüli autók felbakolása. Ez valóban megóvta a gumikat a deformálódástól, illetve a futómű alkatrészeit is tehermentesítette. Én azonban ezt a tárolási módot károsnak tartom, mert az összes tömítés, valamint a futómű összes gumialkatrésze kiszárad, elöregszik az állásban. Ezek cseréje is tetemes költségeket okozhat a karosszéria korábban említett károsodásához hasonlóan. Ezért mindenképp érdemes néhány hetente, de legalább havonta megmozgatni az autót télen is, amennyiben az időjárás megengedi. Ilyenkor lehetőleg ne csak rövid ideig járassuk a motort hidegen, hanem a bemelegedés után az összes sebességfokozatot használva utazósebességgel tegyünk meg néhány tíz kilométert legalább, ha lehetőségünk van rá.

Az olajcsere gyakoriságáról és időzítéséről megoszlik a szakemberek véleménye, de ha nem futott az autó sokat a szezonban, akkor is érdemes évente, de maximum kétévente a motorolaj, a fékfolyadék és a szűrők cseréjét elvégezni. Az üzemanyagszűrőről se feledkezzünk meg!
Ami kötelező a régebbi autók jellemzően fémből készült benzintankjának belső rozsdásodásának megakadályozása érdekében, az a teli üzemanyagtankkal történő leállítás, különösen, ha előre láthatóan hosszabb ideig nem tudjuk használni a járművet. A mai üzemanyagok adalékolása miatt mindenképp a szinte minden benzinkúton elérhető prémium üzemanyaggal töltsük fel az autót, ezek sokkal stabilabbak, hónapok múltán sem fogják esetlegesen károsítani a gépkocsi üzemanyagrendszerének egyéb, erre érzékeny elemeit sem.
Mivel a kevesebbet futó hobbi- és régi autókon jellemzően sokkal ritkábban cseréljük a gumiabroncsokat, mint a normál használatú autókon, ezért a gumik ápolását se felejtsük el megfelelő szerekkel az öregedésük késleltetése érdekében, ez azonban nem csak a hosszabb időre történő leállítás előtt fontos, lehetőleg rendszeresen végezzük el!
