Thierry Boutsen, az Arrows, a Benetton és a Williams korábbi F1-es pilótája volt az egyik díszvendége annak az ünnepélyes vacsorának, amelyet a Hungaroringen rendeztek a 40. Formula–1 Magyar Nagydíj tiszteletére. A 1990-es Magyar Nagydíj győztese japán felesége társaságában válaszolt az autóMAGAZIN kérdéseire.

Szöveg: Simon István

Mitől ment olyan jól a Williams–Renault akkoriban, a kilencvenes évek elején a Hungaroringen?

– Abban az időben a McLarenek és a Ferrarik voltak a legjobb versenyautók, mindenki őket kergette. A Renault V10-es motorja 1990-ben még nem volt olyan erős, mint a Honda vagy a Ferrari, viszont könnyebb volt vezetni, és főképp nyomatékosabb volt, mint a riválisok erőforrásai. A Williams és a Renault közösen fejlesztette az autót, mindent megtettünk, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat a McLarenhez és a Ferrarihoz képest.

Hogyan emlékszik vissza az átépítés előtti Hungaroringre?

– A régi, eredeti Hungaroring rendkívül technikás pálya volt, tényleg nem maradt idő a pilótáknak lazsálásra. Minden körben egyfolytában dolgozni kellett, gyorsítani, fékezni, váltani, kanyarodni. 1990-ben csak a Ferrarinak volt kormányváltója, mi még hagyományos kézi sebváltót használtunk. Csak egy helyen, a célegyenesben lehetett előzni, de az is túl rövid volt ahhoz, hogy az ember pihenjen egy kicsit.

Emiatt is fontos volt a pole pozíció megszerzése, amit 1990-ben elcsent a csapattársa, Riccardo Patrese orra elől, megelőzve a két McLarent és Mansell Ferrariját.

– Így történt, emlékszem, kevesebb mint egy tizedmásodperc (pontosan 0,036 mp – a szerk.) választott el minket Riccardóval. Rögtön a rajtnál az élre álltam, onnantól kezdve csak a kocsim hátulját látták az ellenfelek.

A futam végére Ayrton Senna, akinek szokatlanul kalandos versenye volt, nagyon megközelítette. Hogy bírta ki a brazil világbajnok nyomását több mint húsz keresztül?

– Hibátlanul kellett vezetnem, az biztos! Úgy emlékszem, az egész futamon egy hibát vétettem, amikor ötödikből negyedik fokozatba akartam kapcsolni, de melléváltottam. Viszont 77 körön keresztül ez volt az egyetlen hibám. Senna végül nem egészen három tizeddel mögöttem ért célba, megszereztem a harmadik F1-es győzelmemet. Nagyon boldog voltam, emlékszem, még a technikai igazgató is gratulált, pedig Patrick Head elég fukar volt az elismerő szavakkal!

Milyen viszonyban voltak Ayrton Sennával? Úgy hírlik, hogy közös üzleti vállalkozást is terveztek…

– Azt azért nem, de volt egy nagy tervünk. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi ketten átmegyünk a Ferrarihoz. Képzelje el, egy brazil meg egy belga, Senna és Boutsen a Ferrarinál! A Formula–1 történelme a kilencvenes évek elején egészen másképpen alakulhatott volna…