A Mercedes E-osztály sorra hozza a tesztgyőzelmeket, de most az E 220 d T-nek az új BMW 520d Touring ellen kell ringbe szállnia. Sikerül ezt a párharcot is megnyernie?
A Mercedes és a BMW előző generációs kombijai kiválóak voltak. Az utódaik is kiemelkedőek. Nemcsak tulajdonságaik, hanem méreteik, arányaik miatt is. Öt méter körüli hosszával az 5-ös és az E-osztály felsőbb osztályba lép, szakítva a korábban megszokott parkolóhely- és garázsméretekkel. De vajon az igazi nagyság nem belülről fakad? Nos, a BMW ezt kívánja bizonyítani az új 5-ös Touringgal a kategóriaelső Mercedes E-osztály kombijával szemben, modern, 200 lóerő körüli turbódízel motorral és összkerékhajtással.
Tesztautóink alapáron is sokat adnak. Fenntartható és bioanyagokkal kárpitozták őket, és tele vannak újrahasznosított műanyag és fém alkatrészekkel. Az 520d Touring xDrive alapára M sportcsomaggal 27 741 400 forint. Nem éppen olcsó, de szerencsére benne van az adaptív LED-es világítás, az elektromos csomagtér-ajtó és a médiarendszer. Ehhez jönnek még a pontozás szempontjából lényeges extrák, mint a 20-as felnik, hozzájuk illő gumiabroncsokkal, a komfortülések, az adaptív csillapítású futómű és a sportfékek. Igen, ezek után jó mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, főleg, hogy a BMW különböző asszisztencia-, kényelmi és multimédia-csomagokat is összeállított, amelyek még drágábbá tehetik az 5-öst.
Az árakat azonban inkább Stuttgartban diktálják. Persze a Benz is sportos gumikat visel szintén 20‑as kerekein, otthonos és kényelmes fotelekbe ülteti utasait. A 28 215 000 forint körüli alapár az akár több millióba kerülő felszereltségi csomagokkal könnyen pumpálható az ég felé. Az online konfigurátorban így pillanatok alatt összekattintgathatunk magunknak egy akár 45 millió forintos E 220 d T 4Maticot. Ugye nem csodálkozunk ezek után, hogy mindkét autó fenntartása drága mulatság?
Zárt közösség
De pénzért sem lehet már mindent megvenni, legalábbis a BMW-nél. Sem az opcionális üvegtetőt, sem az új Touring csomagtérajtó ablakának nyithatóságát. Nélkülözhetők? Hát, mi azért örülnénk ezeknek a dolgoknak, főleg, hogy a csomagtér-ajtó mögötti hely bőségesnek tűnik. Kevés olyan helyzet jut eszünkbe, amelyben a csomagtartó 570 literes befogadóképességét és a több mint egyméteres szélességét teljesen ki tudnánk használni.
Pakoláskor a Mercedes T-modellhez hasonlóan a BMW-nél is karcolás nélkül kell leküzdenünk az alacsony, festett rakodóperemet. A hátsó üléstámlák három részben, távnyitással hajthatók előre, de a Touringban nem laposan fekszenek, hanem kis emelkedőt képeznek. Csomagtartója 1700 literes maximumával valamivel áttekinthetőbb, mint a Mercié a maga 615–1830 literével. A BMW helyhátránya abból adódik, hogy a padló alatti rekeszei laposabbak. Bár a bajor ott nem ad tárolókosarat, de befér oda a csomagtérroló, ami amúgy visszaengedéskor simán és egyenletesen csúszik vissza a sínjében, ahelyett, hogy megállíthatatlanul rohanna vissza a tokjába, mint a Benzben. A BMW csomagtérpadlójának hátsó része gázrugóval kitámasztva felállítható, de nem eléggé. A BMW kombijának hasznos terhelhetősége és vontatási kapacitása viszont tökéletesen megfelelő.
Csukjuk be a csomagtérajtót, állítsuk fel a háttámlákat, és foglaljunk helyet a második sorban. A BMW-ben a hátsó utasok biztonsági övének magasságállításának hála, amely valószínűleg egyedülálló az autóiparban, kényelmesebben ülünk, mint a Mercedesben. A combjaink szinte teljesen az ülőlapon nyugszanak, a lábunk pedig lazán becsúszik az első ülések alá. A tesztautó négyzónás klímát kapott, aminek örültünk, kevésbé kellemes azonban, amikor a kezünk hozzáér a meglehetősen egyszerűnek tűnő ajtópanelekhez.
Ez még nem is lenne annyira tragikus, csakhogy egy sorral előrébb is találkozhatunk kemény műanyagokkal. Bár az összhatás szép a szénszálas díszítésekkel, és az ülések bőre puhán simul az utasokhoz, csípőmagasságtól lefelé a belső teret a sivár műanyagok uralják. Ahhoz az (ár)kategóriához, amibe az 5-ös is tartozik, ez nem méltó.
Zöld lámpa? El a kezekkel!
Műszaki szempontból szerencsére más a kép. Az 5-ös kombi kormányán például található egy zöld lámpa. A LED-ek felvillanása azt jelzi, hogy az autópálya-asszisztens átveszi az irányítást, és 135 km/h sebességig a vezető beavatkozása nélkül, de a vezető figyelme mellett magát vezeti az 5-ös. Igen, ezzel a rendszerrel a BMW előrébb jár a német luxusmárkák technikai versenyében, annál is inkább, mert a kombinált asszisztensrendszer érzetre biztonságosabban működik, mint a Mercedesben.
Ha világít a zöld fény, hátradőlhetünk a kényelmes, de kissé magas helyzetű ülésekben, és nézhetjük a vezető felé ívelt kijelzőket. A BMW beletette mindazt, ami ma az infotainment területén a legmodernebb, például a képernyőn mobiltelefonos alkalmazással játszható játékokat is, amikkel persze csak akkor játszhatunk, ha az autó áll. Ezt a funkciót azonban valószínűleg jobban ki lehet használni az elektromos 5-ösben, ahol a töltési időket valamivel el kell ütni. Ennyi kütyü mellett kár, hogy a forgó-nyomó gomb már nem segít annyira a menükben eligazodni, és hogy a bumeráng alakú műszerek a legjobb esetben is csak közepesen leolvashatók. A tapasztalt BMW-vezetők hiányolni fogják az egymástól jobban megkülönböztetett vezetési módokat, egyes kapcsolókat, a szabadon hozzárendelhető gombot, valamint a különálló klímavezérlő panelt.
Luxuslakás alapdízellel
Az E-osztály kezelhetősége aligha jobb, főleg, hogy dupla kormányküllőket kell tapogatni. De pillantsunk körbe ezen a nappabőrrel borított luxuslakosztályon! A szoborszerű műszerfal három kijelzőt tartalmaz, amelyek az egész belső térnek színes hangulatot adnak. A sokféleképpen konfigurálható kijelzők szó szerint 3D-s animációkkal működnek, a szélvédőbe épített head-up display pedig gyakorlatilag a vezető által maga előtt látott egész sávot bevetíti információval, míg az első utas menet közben akár YouTube-ot is nézhet az előtte lévő kijelzőn.
Na, jó, ez az egész csak figyelem-elterelés a lényegről, a vezetésről. Az autópályán mindkét kombi meglepően nehezen gyorsul fel a két tonna körüli saját tömegével 130-ra. Még nehézkesebbnek tűnik a gyár által megadott végsebességet elérni. A kombiknak ez csak hosszú nekifutással, hátszéllel és lejtőn sikerül.
Az 520d négyhengeres motorja nem csak a hangjával jelzi létezését, hanem gyorsabban reagál a gázpedál mozdításaira és pörög fel, mint az E 220 d dízele. Ennek ellenére még a BMW-é sem alkalmas száguldozásra, hosszú utakra azonban mindkettő beválik. A Mercedes tesztfogyasztása 6,6 l/100 km (BMW: 6,9 l), így nagyobb tankjának köszönhetően akár 1000 km-t is elmegy egy tankolással. Az öngyulladós üzemmódból nem sokat veszünk észre, jól elszigetelte a Mercedes a négyhengeres dízelét. A kis villanymotor, amely 205 Nm nyomatékkal támogatja a motort, mindenekelőtt az üzemanyag-megtakarításban segít. Az ecokörön öt liter alatti fogyasztást mértünk 100 kilométeren.
A Benz komforttal ellensúlyozza motorjának kevésbé izgalmas voltát. Aligha van még egy autó ebben a kategóriában, amely ennyire finom rugózást kínál és ilyen ügyesen használja ki a légrugókban és az adaptív lengéscsillapítókban rejlő lehetőségeket. Néhány különösen durva aszfalthiányt leszámítva az utasok ezért nagyon keveset vesznek észre az útfelület minőségéből. Az 5-öshöz képest a különbségek különösen a karosszéria mozgásainak kezelésében mutatkoznak meg. Az E-osztály ugyan enged némi dőlést és billenést, de gyorsabban megállítja azokat. Apropó megállás. Mindkét kombi sportkocsiszintű lassulást képes bemutatni, meleg rendszerrel 100 km/óráról alig több mint 31 méter alatt fékeznek nullára.
Kanyarodási képességek tekintetében a BMW nem tud lépést tartani. Tessék? Igen, ez úgy hangzik, mintha a feje tetejére állt volna a világ, de a Mercedest valóban élvezetesebb vezetni. A menetdinamikai próbákon és a kanyargós országutakon is rendíthetetlen stabilitással brillírozik. A kormányzás nyugodt precizitással és finom visszajelzésekkel kedveskedik, míg az 5-ösé kissé mesterkélt. A Touring a kanyarokban sokáig semleges marad, de jobban dől és hamarabb kezdi az ív külseje felé tolni az elejét. Az xDrive-val még a Sport ESP-be kapcsolva sem érződik a hátsó kerék adta lendület.
Mindez azonban nem sokat változtat a BMW Touring nagyszerűségén. A jobb kombi azonban ismét a Mercedes E-osztálya lett, bár az előnye nem lehengerlően nagy.
Magánvélemény (Révai Ákos)
Ez már nem az első eset, hogy egy Mercedes–BMW összehasonlító tesztben a hagyományosan BMW-s erősségekben is jobbnak bizonyul a stuttgarti márka. Az, hogy ügyesebben rugózik, komfortosabb, igényesebb belteret kínál, az megszokottnak tekinthető. De hogy vezetési élményben is felülmúlja bajor versenytársát, már kifejezetten meglepő. Ráadásul a BMW etalonnak számító kezelhetőségét sikerült mára átlagos szintre rontani. Nem azt akarom mondani, hogy az 5-ös rossz autó lenne, de ezen az árszinten minimum-elvárás a csúcstechnika. Csupán azt sajnálom, hogy mindössze a hajszállal agilisabb motor szól az 5-ös mellett. És persze az ár. Ha valaki nem elkötelezett márkafanatikus, akkor a bő 3 milliós árkülönbség elég meggyőző érv lehet a BMW mellett.
