Színválasztás bátran, OT-kockázattal

Ha nem akarunk tucatmotort, lássuk el kiegészítőkkel gazdagon, és válasszunk valamilyen egzotikus színt hozzá.

Írta és fotók: Ocskay Zoltán

Segélykérő telefonhívást minden héten kapok egyet-kettőt, és az érdeklődés fő iránya, hogyan lehetne az OT-vizsgálatot végzők figyelmét elterelni a nem szokványos motorkerékpárszínről. Szándékosan írtam ilyen óvatosan, „nem szokványos” alatt ugyanis Pannónia esetében pirosat, sárgát, kéket kell érteni, Jawáknál pedig elsősorban fehéret, néha feketét. Ezek a színek mind léteztek, jellemzően azonban csak exportrendelésre, bár egy-egy típusnál belföldre is jutott néhány tucat. Ha a vizsgálatot végzők szigorúan veszik a dolgot, szinte biztosak lehetnek abban, hogy az adott motorkerékpár eredetileg fekete (Pannónia) vagy bordó (Jawa) volt. Az én hálátlan feladatom általában az, hogy valamiféle fotódokumentációval segítsem a bajba jutottakat.

Nem egyszerű a dolog, ami abból is látszik, hogy ilyen fehér Jawa 559-ről még nem láttam fotót. Rendszerint Jirí Wohlmuth könyvét szoktam ajánlani (a címe Jawa Kyvacka, Grada kiadó, 339 korona, kb. 5500 forint), de fájdalom, abban sincs kép pont fehér 559-esről. Van 353-asról és van 19 colos kerékkel szerelt, exportra tervezett 559-esről. Hétköznapi, 16 colos kerekű fehér kivitelt nem találunk.

Szabó László szerencsés, mert van OT rendszám a fehér 559-es Jawáján, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a vizsgálatokat végzők álláspontja színkérdésben nem egységes. Neki egyébként nemcsak a szín lehetségességét kellett igazolnia, hanem a felszerelést is. Ez már egyszerűbb volt, sok fénykép maradt fenn a plexi szélvédős, oldalsó kerékbetétes, motorborításos luxus változatokról. A hazai szaküzletekben is lehetett időnként szélvédőt venni, 400 forintos áron, az oldalborításokat azonban nem forgalmazták, aki ilyesmit szeretett volna, az magánúton tudott hozzájutni, Csehszlovákiából. Szélvédős Jawára emlékszem a hetvenes évekből, oldalborítással szereltre nem. Bár volt 559-esem, és szívesen tettem volna rá ilyen túrakellékeket, soha nem láttam boltban, sőt még csomagtartót is házilag kellett csináltatnom, ha jól emlékszem, iskolai székek csővázának anyagából hozta össze a mester.

Ezen a motoron látunk egy vonóberendezést is, a szintén csehszlovák gyártmányú, épp a Jawákhoz kifejlesztett PAV 40-es utánfutót lehetne vele húzni. Csak mellesleg, egy jogszabály-módosítás nyomán már nem lehet 80 kilogrammnál nehezebb, illetve kétkerekű utánfutót vontatni motorkerékpárral, így például Szabó László sem tudja használni a kétkerekű utánfutóját az 1500-as Gold Wingjével, pedig korábban háromszor is azzal vizsgázott.

Vissza a Jawához. A történet 1972-ben kezdődött, akkor vett egy ilyen 559-est László, 20 évesen, újonnan, 15600 forintért. Hat évig használta, majd érkezett egy új Trabant 601-es, a Jawát pedig elkönyörögte tőle egy kollégája. Néhány héttel később az új tulajdonos utolért vele egy Warszawa taxit, és a lengyel vaslemez legyőzte a cseh mechanikát.

A kilencvenes évek közepén tért vissza László a Jawához. „Bekattant, hogy megint kell nekem egy Jawa. Akkor még az Expressz újság volt a marketplace, hónapokig kerestem egy jó darabot. Végül a bátyám szólt, hogy a szomszédja tud egy 350-est Rákoshegyen. Megvettem. Rá két hétre az újságban rábukkantam erre a motorra. Szinte gyári állapotban volt. Vagy négy évig jártam vele munkába. Aztán, ahogy egyre többet kellett dolgozni, korán menni, sokáig maradni, inkább autóztam, a Jawát pedig letakartam.”

Amikor eldöntötte, hogy felújítja a 250-est, a korábban vásárolt 350-es már restaurálva, oldalkocsival, OT vizsgával állt a garázsban. Az egyhengeres gép motorja csak azért lett széthúzva, hogy a szimeringeket kicseréljék. Kicsit lógott a dugattyúcsapszeg, új került be, de a hengert nem kellett fúrni, maradhatott a gyári dugattyú, a csapágyak. (20 ezer kilométer van az órában). Homokfúvás, alapozás, festés következett, és színválasztás. „Hallottam, hogy volt fehérben is, csak hozzánk nem szállítottak. Elhatároztam, hogy mivel van már egy bordó Jawám, ez legyen fehér. A fényező kék csíkozást javasolt, de nekem az arany jobban tetszik. Eredetiek a kipufogókönyökök, a dobok viszont újak, mert azt mondta a csiszoló, ha a régiekhez hozzányúl, kilyukad a lemez.” A szélvédő újragyártott, a lábvédő eredeti. Csupa horpadás volt, ki kellett egyengetni. Eredeti az oldalvédő és a hátsó borító lemez is.

Húszévesen, 1972-ben új Jawát venni szerintem kevesen tudtak, ezért megkérdeztem Lacit, miért éppen Jawát vásárolt, és mivel kereste kenyerét akkoriban. 

„Kecsesebbnek, csinosabbnak találtam, mint a Pannóniát, ezért vettem Jawát. Abban az időben egy kertészetben dolgoztam traktorosként, és a sógorom vett fel nekem OTP áruvásárlási kölcsönt, így lett meg a motor. Éppen ő, a sógorom vitt bele a motorozásba, mert tízéves koromban felültetett a 125-ös, lemezvillás Csepeljére, megmutatta, mit kell csinálni, berúgta, és útnak indított. Mindez a hosszú házuk udvarán történt, és az udvar végén szerencsére lefulladt a motor. Aztán hamar megtanultam a motorvezetést.

1972-ben körülbelül havi 3 ezer forint volt a fizetésem. Idényben reggel 6-tól késő estig kellett dolgozni. TZ4K-val kezdtem, aztán U28-ra ültem. Mire MTZ 80-asra kerültem volna, megszereztem a hivatásos jogosítványt, és gépkocsivezető lettem. Hosszú platós ZIL-lel kezdtem, utána jött egy IFA, majd KAMAZ, LIAZ és így tovább. A maszek világban kamionoztam. Egészen hetven­éves koromig dolgoztam.” 

Első motorja, pontosabban segédmotorja egy Riga 4 volt, azt újként vette 15 évesen, aztán egy Simson Schwalbe következett. Talán ezért is őriz a garázsában egy szépen rendbe rakott Schwalbét, amely – már meg sem lepődtem – fekete fényezésű! Két érdekes youngtimer autója van, egy 1987-es Opel Kadett E és egy 1987-es Ford Westfalia lakóautó. Utóbbival szokott veterántalálkozókra járni. Utánfutón viszi valamelyik Jawát, és nincs gondja sátorra, szállodára.

Amikor elköszönök tőle, mesél még egy emlékezetes, ötven évvel ezelőtti jawázásról. Reggelente motorral ment a kertészetbe, és az út a vasúti sínek mellett vezetett. Egy alkalommal épp jött a vonat, amikor odaért, és az egyik kocsi ablakából lányok integettek neki. Addig figyelte a lelkes közönségét, míg az első kerék rá nem futott az útszéli nedves fűre. Mintha jégre ment volna, úgy csúszott el. Akkortól lett aztán nagy vidámság a vonatban…

Pénzügyek
A szélvédő plexi ára 60 ezer forint (néhol 90 ezer), a tartóelemekért ugyanannyit kell fizetni. A térdvédőt és az oldalborításokat (4 darab) szintén 120 ezerért vette, plusz 30 ezret fizetett az egyengetésért. 330 ezer forintot vitt el a fényezés és a csíkozás, összesen másfél millió forintból állt kerékre rendszámmal a fehér paripa. A legfrissebb német árkatalógus (Oldtimer Preise, megvásárolható oldtimermedia.hu) szerint egy ilyen Note 1 állapotú 559-es ára 3200 euró. Nyilván szélvédő és borítások nélkül.