Különleges világ a veteránautósoké. Ha ugyanis azt mondjuk: autóverseny, a második fogalom szinte kivétel nélkül a sebesség lesz. Pályaversenyek hosszú sora, F-1-től a Nascarig, rally, tereprally, Dakar, Le Mans-i 24 órás, csak kiragadott példák a legismertebbekből. Kivétel nélkül a sebbességről szólnak, leegyszerűsítve: az nyer, aki elsőként halad át a célvonalon. S közben nem kímélik a versenyzők sem önmagukat, sem az autójukat. Nem úgy a veterános. Mert versenyezni veterán járművekkel is lehet, sőt kell, mert a veteránautós vagy motoros is csak ember, igényli a megmérettetést, a kihívást, az adrenalint.
Írta: dr. Néveri István
A veterán járművekkel való versenyzés azonban nem a sebességről szól. Vannak persze üdítő kivételek, ki ne emlékezne a Hungaroring Classic 2017-es és 2019-es rendezvényeire, ahol a Peter Auto szervezésében hazánkban addig sosem látott elképesztő klasszikus versenyautók vívtak egymással és a másodpercekkel. De említhetném a Le Mans Classic, vagy Goodwood felejthetetlen eseményeit, nem véletlen, hogy az egyik ottani rendezvény neve Festival of Speed. Ezek a veteránautós versenyek azonban a csúcsot képviselik a szakmában, földi halandó itt legjobb esetben csak néző lehet. Szerényebb keretek között is találunk azonban gyorsaságra, sebességre alapuló versenyeket, elég a Historic Rally különböző kategóriáira gondolni, bár ezeken is speciálisan felkészített, az átlag veteránostól messze álló technikákkal állnak rajthoz.
A napi használatos, rendszámmal és érvényes műszaki vizsgával rendelkező veterán járművek, elsősorban személyautók részére kiírt versenyek három nagy csoportba sorolhatók. A legegyszerűbb, bár sokan vannak, akik számára a legélvezetesebb az egyszerű túraverseny, gyakran itiner nélkül, csupán egy térkép alapján és meghatározott állomásokon a résztvevőknek játékos vetélkedők során van lehetőségük pontokat gyűjteni, vagy éppen a kiírás függvényében hibapontokat begyűjteni és a végén egy összesítést követően az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti, vagy éppen a legkevesebb hibapontot szedi össze. Laza, könnyed hétvégi szórakozás egy-egy ilyen túra, ahol korántsem a verseny kimenetele a legfontosabb, hanem a veterán járműveinkkel túrázás, szép időben, jó társaságban a kellemes időtöltés.
Komolyodik a veteránjárműves verseny, ha átlagtartó, vagy 1/100-as rendszerben írták ki. Ezt a két, többnyire oldtimereknek kiírt versenyrendszert külön, más-más típusú versenyekként említem, ma már élesen el is váltak egymástól, azonban a versenyek hajnalán nem volt mindig így, kombinálták egymással a két különböző rendszert, talán azért is, mert nem volt még kiforrott szabályzat, nehéz volt eldönteni, hogy melyik lesz a népszerűbb. De mit is jelentenek a kifejezések, mi az, hogy 1/100 és átlagtartás?
Kezdjük az 1/100-assal, rögtön kijelentve, hogy ez nem fontossági, vagy akár népszerűségi sorrend a részemről. Egyikről sem mondanám, hogy könnyebb, vagy nehezebb, érdekesebb, vagy unalmasabb, kerülöm a jelzőket, tiszteletben tartva, hogy mindenkinek más és más a véleménye. Az elmúlt években, akár tizenéves távlatot is mondhatnék, darabszámban az 1/100-asok felé billent a mérleg idehaza, azonban az elmúlt két-három évben újra kezd népszerűvé válni az átlagtartó forma is. Az 1/100-as rendszer lényege a pontosság, sőt századmásodpercnyi pontosság, azonban nem a versenytáv teljes hosszában, hanem az itinerfüzet alapján követett útvonalon előre jelzett, beiktatott mért szakaszokon. A versenyzők a rajtot megelőzően átvett roadbook, vagy itiner alapján haladnak, térkép, vagy GPS használata tilos, de egyben értelmetlen is, hiszen kizárólag az itinerből állapítható meg a következő úticél. A jól megírt itiner tűpontosan jelzi az útvonalat, pontosan jelölve a rajttól, vagy egyes szakasztól számított megtett teljes távolságot és az egyes útszakaszok ezen belüli távolságát. Az itinerek, mint útvonal meghatározó segítségek eltérő rendszerűek és precizitásúak lehetnek, ha például csupán két 1/100-as szakasz közötti útvonal kijelölése a cél, lehet egyszerű leírása az útvonalnak, de lehet méterre pontosan meghatározott is.
Az itinerfüzetet a mitfahrer kezeli, az első mért szakasztól – amely a startvonal – végig a verseny teljes időtartama alatt. Munkáját nagyban megkönnyítik az ábrák és a kocsi elengedhetetlen kelléke, a méterszámláló. A start vonalán nulla méterről indulva jelzi a vezetőnek, hogy mondjuk 300 métert követően útkereszteződés, ahol a haladási irány jobbra lesz. Hasznos, ha a vezető visszaismétli, hogy „300 métert múlva kereszteződés, jobbra”. Aztán megérkezvén a kereszteződéshez az itiner füzet adott kereszteződést mutató ábráján pontosan jelölt helyen kezdődik az újabb szakasz, például 550 méter múlva vasúti átjáró. Az itiner a távolságot jelző oszlopában pedig az 550 méternél ott a vasúti átjáró sematikus rajza, a mitfahrer a két szakasz távolságának függvényében a méterszámláló alapján folyamatosan jelzi a vezetőnek, hogy hol tartanak és 550 méter megtett út után fel sem kell néznie, mert a vezető jelzi, hogy vasúti átjáró, jöhet a következő etap. Az itiner ilyen módon történő használata pontos és megbízható és nem utolsó sorban biztonságos, mert a vezető figyelmét nem vonja el sem az itiner, sem a méterszámláló, folyamatosan a biztonságos közlekedésre tud koncentrálni, ezzel szemben közte és a mitfahrer között megfelelő kommunikáció esetén a mitfahrernek fel sem kell néznie, gyakran fogalma sincs arról, hogy valójában merre járnak, ha követni tudják az itiner utasításait, nem is kell tudnia, hogy épp melyik városban, vagy vidéken járnak, neki az itiner adatainak a pontos közlése a feladata.
Ha a versenyzők betartják az itiner utasításait, nem tévedhetnek el és előbb-utóbb megérkeznek az itinerben ugyancsak feltüntetett 1/100-as szakaszhoz. Itt már valóban századmásodpercekre megy a játék, a vezetőnek és a mitfahrernek új feladata van és ha lehet, még nagyobb összhangra van szükségük. A cél a mért szakasz századmásodpercnyi pontossággal történő abszolválása, amelyet a rendezők ma már többnyire fotocellás eszközökkel, valóban századmásodperces pontossággal mérnek. Egy-egy ilyen mért szakasz más és más hosszúságú, de általában belátható távolságú, olykor akár csak néhány méter, esetleg néhány tíz méter és az itiner tartalmazza, hogy az adott szakaszt hány másodperc alatt kell teljesíteni.
Egy-egy ilyen mért szakasz más és más hosszúságú és az itiner tartalmazza, hogy az adott szakaszt hány másodperc alatt kell teljesíteni. A megadott időtől való eltérés hibapontot jelent, annyi hibapontot kap a versenyző, ahány századdal eltért a megadott időtől. Mivel a másodperc századokra osztható az egymásodperces tévedés 100 hibapont, értelemszerűen a fél másodperc 50 hibapont, az egytized másodperc 10 hibapont. Ez utóbbi már igen jó eredménynek mondható, azt jelenti, hogy az adott, mondjuk 20 másodperces szakaszt 19,90 vagy 20,10 másodperc alatt teljesítették a versenyzőink. Azt, hogy az egyes versenyzők ezt miként mérik az autóból, egyedileg más és más módszer alkalmazható, de ami nélkülözhetetlen, az a pontos, a versenyszabályzat szerinti működési elvű stopper. Ha már veterán autóval versenyzünk, én a mechanikus stopperórák kizárólagos használatát preferálom, de vannak versenyek, amelyek engedélyezik a digitális eszközöket. A lényeg, hogy a vezető lassan közelíti az időmérés kezdetét jelző fotocellát és amikor szerinte az autójának legelső pontja azt eléri, átszakítja a jelet, ezt jelzi a mitfahrernek, aki ugyanabban a pillanatban indítja a stoppert, majd a mért szakaszon folyamatos jelzi az idő múlását a vezetőnek. Rövid szakaszok esetén ez a másodpercek pontos jelzése, amely lehet valamely jel, ütemes jelzés a műszerfalon, vagy bármely más módszer, lényeg, hogy a vezető minden pillanatban tudja, hogy mennyi idővel tud még gazdálkodni, hány méter van még hátra, mert a kocsi legelső pontjának századmásodpercnyi pontossággal kell átszakítania a szakasz végét jelző fotocella jelet. Az eltérés hibapontot jelent, annyit, ahány századmásodpercet tévedtek. Ez az egyszerű szakasz, mondjuk 60 méter 20 másodperc alatt az alapeset, a rendezők ennél furfangosabbak, hiszen a cél az, hogy minél nehezebb feladatok elé állítsák a versenyzőket. A teljesség igénye nélkül lehetnek egymásra épülő mért szakaszok, lehet benne forduló, tolatás, lejtős terepviszonyok esetén gurulós szakasz, ahol üresben kell gurulni a kocsival és a vezető csak a fékkel tud játszani, egy hosszabb szakaszon belül kijelölhetnek önálló, rövidebb mért szakaszt, és folytathatnám a rendezői „aljasságokat”. Ez utóbbiak egyik kedvenc előfordulása a titkos szakasz, amely nincs jelezve az itinerben és az útvonal során bárhol és bármikor előfordulhat, lehet ráfűzve egy szakasz végére, de lehet önállóan valahol az útvonalon, általában egy előre be nem látható kanyar után, vagy bokor mögött gyakori. A versenykiírás tartalmazza a titkos szakaszok idejét, vagyis azt, hogy ha egy ilyennel találkozik a gyanútlan versenyző, mennyi a szintidő. A szakaszok elejét és végét egységes zászlójelekkel tüntetik fel a rendezők, ezt megismerve könnyű az eligazodás. A nap végén összesítik a hibapontokat és kialakul a sorrend. Az út során vétett hibákat az adott verseny függvényében további hibapontokkal jutalmazhatják a rendezők, ezek versenyekként eltérőek lehetnek, ezért ezek bemutatása meghaladja a jelen lehetőségeinket.
Erdélyi Zoltán, az Oldtimer Szuperkupa örökös bajnoka:
Mindkét versenyrendszert kipróbáltam, de már a kezdetektől az 1/100-as rendszer mellett tettem le a voksomat. A mért szakaszok mérési pontosságához kétség sem fér, egyértelmű, tiszta viszonyokat teremt, nincsenek olyan külső tényezők, amelyek a rendezők legjobb szándéka mellett is befolyásolhatják az eredményt. Az Oldtimer Szuperkupa versenysorozata pedig sok-sok év tapasztalatával nagyszerű verseny- és szabályrendszert dolgozott ki.
Az 1/100-as rendszerű versenyektől jelentősen eltérnek a regularity, vagyis az átlagtartó jellegű versenyek. A cél ezek esetében is a pontosság, de nem egy-egy jól elkülönített 1/100-as szakaszon, hanem egy adott átlagsebesség minden pillanatban történő tartása a feladat.
Az útvonalat Az útvonalat rendkívül pontos, méterre kijelölt itiner alapján követik a versenyzők, azonban nem kialakított önálló időmérő állomások vannak, hanem az útvonalba folyamatosan beépített mért szakaszok, etapok. Ezek az 1/100-as szakaszoktól eltérően lényegesen hosszabbak, többnyire a 10 kilométert is meghaladják.
Minden résztvevő járműbe beépítenek egy GPS alapú adót, amelynek jelei alapján pontosan követhető a résztvevő jármű sebessége és pontos helye. A mért szakasz kezdő- és végpontja benne van az itinerben, illetve a helyszínen is, az útvonalon vagy jelölve van valamely módon, vagy egy tereptárgyhoz igazodik, legyen az egy helységnévtábla, egy kilométerkő, bármi, ami egyértelműen azonosítható. A mért szakaszon belül titkos, a részvevők által nem ismert pontokon történik a mérés, ennek megfelelően a szakasz teljes hosszában tartani kell a rendezők által megadott átlagsebességet. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy vagy – ha a versenykiírás alapján megengedett – elektronikus eszközök segítségével, vagy a „schnitttabelle” és stopper segítségével a mitfahrer folyamatosan mondja az eltelt időt, és az adott időponthoz a megtett utat, méterben. A vezetőnek figyelni kell a méterszámlálót, mert rajta múlik, hogy az adott másodpercben pontosan az legyen a megtett út, amely az adott másodpercben az előírt átlagsebesség mellett szükséges. Ez folyamatos és nagyfokú koncentrációt igényel, tekintettel arra is, hogy egy-egy etap hossza lehet rövidebb is, de lehet akár több tíz kilométer. Az átlagtaró versenyek mért szakaszain a jármű vezetőjének fokozott figyelemmel kell eljárnia, mert a közlekedésen felül folyamatosan figyelnie szükséges a méterszámlálót, miközben a mitfahrertől kapja az utasításokat egyrészt az útirányt illetően, másrészt a mért szakaszon belüli átlag tartásához a másodpercet és az adott időhöz tartozó pontos métert. A közúti forgalomban mért szakaszon belül előfordulhatnak olyan akadályok, pl. stoptábla, vasúti átjáró, amelyek kényszerűen megállást és ezzel az átlag tartásának lehetetlenné válását okozhatják. Ezeket a verseny rendezőinek lehetőség szerint el kell kerülniük, vagy ha ez nem lehetséges, az akadály megszűnését követően bizonyos távolságon belül nem helyezhet el ellenőrző pontot, hagyni kell bizonyos távolságot az átlag visszaszerzése érdekében. Ez nem megoldhatatlan feladat, szabály, hogy 50 km/h átlagsebességnél magasabbat lakott területen kívül sem jelölnek ki a rendezők.
Mindkét versenyrendszer fontos kelléke továbbá a menetlevél, amely a szükséges versenyzői adatokon túl tartalmazza a rajtidőt, az etapok hosszát, szintidőket. A hibapontokat mindkét rendszer esetében elsődlegesen az adott szintidőtől, vagy átlagtól történő eltérés alapján, a kiírás függvényében másodpercenként, esetleg tized- vagy századmásodpercenként számolják. A cél mindkét esetben a pontosság, soha nem a sebesség, minél pontosabb haladással a legkevesebb büntetőpont összegyűjtése.
Hazánkban mindkét versenyrendszer működik, a nevezési listák hamar betelnek. Az 1/100-as rendszer hazai meghonosítója Noszvai András, az első ilyen jellegű verseny 2002 szeptemberében a Chronoswiss Hungária Classic volt. Azóta komoly, egységes szabályrendszert alakított ki az Oldtimer Szuperkupa sorozat szervező csapata, évről évre megrendezik a négyfordulós bajnokságot, az egyes versenyeik népszerűségét jelzi, hogy a júniusi Balaton Classic nevezési listája már január elején betelik, de a Budapest Classic Grand Prix-re való jelentkezéssel is sietni kell. Az 1/100-as rendszerben nem az Odtimer Szuperkupa az egyedüli sorozat, a Millers Oils Classic Kupa is négyfordulós 1/100 sorozatot hirdet, az egyes versenyei hasonló népszerűségűek, sokan mindkét versenyen próbára teszik saját magukat és oldtimerüket egyaránt.
Krüpl Rudolf, a Historic Regurality 2024-es bajnoka:
Számomra az igazi kihívást az átlagtartó verseny adja, egésznapos, folyamatos koncentrációt igényel, egymást érik az azonnali megoldást igénylő váratlan szituációk. Elengedhetetlennek tartom a vezető és a mitfahrer közötti abszolút bizalmat, fél szavakból kell egymást megértenünk, külön nyelvezetet dolgoztunk ki a versenyekre. Minden percét élvezem, függetlenül az eredménytől.
Az átlagtaró versenyrendszernek is van hazai bajnoksága, a Historic Regularity Egyesület és a MAVAMSZ ötfordulós bajnokságot rendez ez évben is. Az év végén bajnokot avatnak, a díjkiosztó rendezvények pedig a legjobb alkalmak az év eseményeinek átbeszélésére. A cél ugyanis a különböző versenyek során ugyanaz, mint amit a Veterán Autó és Motor hasábjain már oly sokszor hirdettünk, az oldtimer járműveink használata. Szerkesztőségünk ehhez tevőlegesen is hozzájárul és ha valaki kedvet kapott mindkét versenyrendszer kipróbálására, 1/100-as és átlagtartó versenyt is tudunk kínálni. A Veterán Autó és Motor szervező csapata ugyanis ez év május 23-án rendezi a II. Ötvös Csöpi Emléktúrát, amely a Balatonfüredi Concours d’ Elegance előrendezvényeként egy 1/100-as verseny lesz, június 28-29-én pedig az átlagtartó szakágban, Budapest – Eger útvonalon bárki kipróbálhatja magát az I. Veterán Huszár Túra Historic Regularity-n.
