Extra tartalmak Veterán 2023. július 25.

Kétszemélyes lassúság

Mindig akadnak aranyrögök a szita alján, csak türelem és szerencse kell. Nézzük ezt a törperobogót! A kétszemélyes Panni igazi nemesfémdarab, sokak szemében talán nagyobb kincs, mint jó pár deka a valódiból. Értékét ritkasága adja: kevés készült belőle, és a kevésből még kevesebb maradt fenn.

Négy és fél évvel ezelőtt mutattunk be egy háromfokozatú váltós, 75 cm3-es Panni blokkot (VAM 2018/12), most pedig egy komplett, illetve majdnem komplett Panni R75-öt tehetünk képekben közkinccsé a Rossol-gyűjteménynek köszönhetően. Rossol János már évek óta tudott erről a különlegességről, amely egy régi ismerőse testvérénél lapult Lakihegyen. Ő egykor a „Tangón”, a Nagykőrösi úti használtcikk-piacon vette, a „Ketrecben”. Így hívták a piacnak a város felé néző oldalfalához támaszkodó, vasrácsokkal határolt, dróthálóval fedett eladótereket, amelyekben egymás mellett tucatnyi kereskedő árult általában viharvert romokat, de köztük néha különleges motorkerékpárokat. Eredetileg rendbe akarta tenni, ám végül csak annyi történt, hogy néhány krómozásra szoruló alkatrészt leszerelt, és galvanizáltatott. Hasonló esetekben a különválasztott elemek elkeverednek, soha nem jutnak vissza a helyükre. Itt nem került sor ilyen tragédiára, és amikor Rossol János sokévi várakozás után végre elmehetett az R75-ös Panniért, megkapta a gondosan csomagolt, krómozott oldallemezeket és a csillogó kipufogóvezetéket is.

A robogó lábvédőit és a homloklemezét valaki ecsettel próbálta csinosítani, amiért kár volt, mert ez okot adott a teljes átfestésre. Az ülés alatti burkolaton megmaradt az eredeti világoskék szín, az lett a kiindulási pont a fényezést újjáépítő S Autószínkód Bt. számára. Szükség volt némi lakatosmunkára – Vízer Ferenc –, és mivel az ülésből csak az alaplemez maradt meg, kárpitos is közreműködött a felújításban – Tuza Dani. A szerelést a Rossol család oldotta meg, az idősebb János mellett a két fiú, János és Miklós dolgozott a Pannin. Nem volt cél az üzemképesség – néhány bowden bekötése még hátravan –, mert a házi kiállításra kerül az R75-ös, két „hétköznapi” R50-es mellé.

Mivel pedig van a háznál másik Panni, adott volt a lehetőség, hasonlítsuk össze az R50-est az R75-össel. Messziről látszik, hogy más a burkolat. Az R75-ös vázán találunk egy erősítő elemet, nyilván a többletterhelés miatt volt rá szükség. Az ülés alatt nincs szerszámtartó, ellenben egy alumíniumlemezből formált sárvédőt szereltek fel. Nincs nyoma adattáblának, a vázba két helyen is beütött szám 005.

A henger 10 milliméterrel magasabb és szélesebb, mint az 50-es változaté, a forgattyúsházon kívülről nem látható eltérés. A motorszám szerint a blokkot 1958 márciusában szerelték. Míg más 75-ös Pannik váltója háromfokozatú, itt csak kettőt lehet kapcsolni, megmaradt a berántó kar – hallottunk berúgós R75-ösről is –, a bal oldali taposólemezen lévő bevágás pedig azt sejteti, hogy eredetileg lábkapcsolású volt a sebességváltó.

A kétszemélyes Panni vesztét a Székesfehérvári Vadásztölténygyár vészes kapacitáshiánya okozta. Nem volt elég energia (anyag, szerszámkészítő és –tervező, forgácsoló és szerelő), ezért még a Pannikba és Bervákba szállítandó VT50-es blokkokkal is állandó lemaradásban voltak, egy ilyen extra feladat pedig már végképp fennakadt a tervgazdálkodás katonás rendjének titánborításán. Miközben volt egy határozott elvárás – más nézőpontból álom –, hiányzott a reális lehetőség, de azért ügyeskedtek, próbálkoztak, álmodoztak. Ezért készült két- és háromfokozatú váltós, előbb 61, később 75 köbcentis motor, illetve legalább két törperobogó-karosszéria dupla nyereggel. A látványosabb változat ez a most előkerült kivitel, amelyet 1959-ben láthattak a Budapesti Ipari Vásár látogatói, és amelyen a motorburkolat domborítását egy jókora, csavarokkal rögzített krómozott lemez emeli ki, az első sárvédő orrára pedig csinos alumínium díszt rögzítettek.

1958-ban és 1959-ben több kiállításon is szerepelt R75-ös Panni, ezeknek motorját 3, illetve 3,5 lóerősnek mondták. Nem vitatva az adatot, feltehető a kérdés, elég lett volna-e két személy számára, főleg, ha emelkedőre kell felhajtani. A Két emelet boldogság című 1960-as filmben meg lehet nézni, Mécs Károly mekkorát küzd a technikával sík úton, miközben utasa az igencsak filigrán Törőcsik Mari.

Készítettek a Pannikhoz utólag felsze- relhető szélvédőt is, ezt Rózsa György, az Autó-Motor című szaklap motorkerékpár-rovatának vezetője használta a tesztre kapott Berváján, amíg el nem pattant a plexi.

A Veterán Autó és Motor 2023 augusztusi számát, amiben ez a cikk található, a webáruházunkból ide kattintva rendelheti meg!

Kapcsolódó cikkek