A komáromi Szűr család nevével nem először találkoznak a Veterán nagyra becsült olvasói. Nevükhöz általában valami matuzsálemi korú ritkaság újraélesztése fűződik. Szűréknek köszönhetően ezúttal egy német kuriózum került vissza az utakra, a D-Rad R0/5 1927-ből.
A Veterán művelt olvasóközönsége egészen biztosan ismeri a mondást, mely szerint „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.” A filozófiai mélységet sejtető mondást az időszámításunk előtt 535-475 között élő Epheszoszi Herakleitosznak tulajdonítja a kultúratörténelem. Az állítás a világ folyamatos változására és arra utal, hogy semmi nem állandó, minden mozgásban van, még ha e változások nem is túl szembe szökőek elsőre. Saját megfigyeléseim szerint Herakleitosznak csak részben van igaza.
Vegyük például azt az esetet, amikor egy felújított motor kapcsán kaptam egy hívást a komáromi Szűr Bélától. Egyből az villant az eszembe, hogy én bizony ugyanabba léptem megint. Mármint folyóba, merthogy a Szűr család munkáival nem először találkozom. Hirtelenjében úgy találtam, hogy ha valami állandónak mondható e sártekén, az a Szűrék két generációjának, Szűr Bélának és Szűr Zsoltnak az olthatatlan rajongása a régi járművek, leginkább persze a motorkerékpárok iránt. Később aztán jó dialektikushoz méltón Herakleitosznak is igazat adtam, mert persze hogy nem ugyanaz a folyó. Persze, hogy nem ugyanahhoz a Triumph-hoz hívtak, mint legutoljára. Ezúttal egy D-Rad volt a terítéken. Egészen pontosan egy D-Rad R0/5-ös.
Szűr Zsolt normális életviteléhez tartozik, hogy éjjel-nappal a telefonját bújja. Hirdetéseket nézeget. Vagy éppen felújítás alatt álló motorhoz keres eladó alkatrészeket, vagy meglévő alkatrészekhez keres motorkerékpárt. Mindkét esetben szóba jöhetnek akár a korai vaskorszakból származó leletek is, Szűr Zsolt nem finnyás.
Zsolt egyszer csak rábukkant a történetünk szempontjából fontos leletre. A következőkről beszélünk: egy váz, egy tank, egy ülés, két kerék, sárvédők… Most akkor ez egy hiányos motor vagy csupán alkatrészek? Egy biztos. Többek között hiányzott belőle az, ami e járműkategória nevét adta anno. A motorblokk, másnéven az erőforrás.
A darabok – akkor hívjuk így a hirdetésben kínált dolgokat – egy még Németországban is ritka motor, egy D-Rad maradványai voltak.
Ifjabb Szűr pupillája kitágult, szíve gyorsabban vert és szaporábban vette a levegőt. Felesége gyanakodva nézte. Ösztönei azt súgták, hogy most illan el a nyaralás reménye. Pontosabban a nyaralásra félretett pénzük.
Zsolt konzultált állandó jellegű tettestársával, szenior Szűrrel és természetesen belevágtak a lehetetlenbe – megszerezni és összerakni a D-Radot. Visszanyúltak az emberi kultúra hajnalán divatos üzleti tranzakcióhoz és három – nem részletezett, miféle – komplett motorért elcserélték a D-Rad leleteket. Az elhatározás mögött az a meggyőződés állott, hogy a veteránozásban eltöltött évtizedek, kapcsolataik és rutinjuk révén össze tudják szedni a hiányzó alkatrészeket.
Ha valaki azt hinné, hogy egy veteránrajongó kategorikusan elutasítja a modern dolgokat, az téved. Maga Szűr Zsolt mondta, hogy ha nincs az internet, soha nem tudták volna felújítani a D-Radot. Ifjabb Szűr átment kutató üzemmódba. Egy svájci restaurátor oldalán megtalált szinte minden adatot, képet, amire szüksége volt, a hiányzókat további kutatások során szerezte be. Ami ennél is többet jelentett, az egy későbbi ismeretség lett. Egy börzén – hol máshol – Zsolt megismerkedett egy német úrral, aki D-Radok gyűjtésével és felújításával foglalkozik. Ez az úr fiatalsága idején többször is megfordult a Plattensee partján – feltehetőleg Trabanttal – és kifejezetten szép emlékeket ápolt magában a magyarokról és a szamárszalámiról. Herr Ulrich R. nem mellesleg egy szép műhely és egy kisebb motormúzeum boldog tulajdonosa, amelyben állítólag majd’ minden D-Rad típusból áll egy darab.
Rengeteg alkatrészt gyűjtött össze, gyártja, sőt mi több, árulja is az alkatrészeket. Úgy tűnt tehát, hogy Szűrék megfogták az Isten lábát Herr Ulrichhal, ezzel azonban kicsit előre szaladtunk az események sorában. Az aranyat érő ismeretségkötés előtt Zsolt ugyanis még megjárta a Kálváriát, amikor is az Ebayen talált egy komplett blokkot. Természetesen lecsapott rá. Megvette, hazavitte, ahol kiderült, hogy hiányzik belőle a váltó és a kuplung. „A mocskos meg letagadta, hogy tudott volna róla” – így Zsolt, aki ezzel együtt a Sorsra bízta az inkorrekt eladó, a „mocskos” megbüntetését. „Nem álltam neki pereskedni több száz kilométeres távolságból, inkább keresgéltem tovább.”
Nem sokkal később ismét rábukkant egy érdekesnek ígérkező ajánlatra. Itt azonban sajnos csak nagyban vásárolhatott, így több blokkal és egy nagy koffer egyéb alkatrésszel lett gazdagabb, akarjuk mondani, szegényebb, de még mindig hiányzott egy rakás apróság. Legtöbbjükhöz horror áron (pl. kormányhéblik) jutott hozzá, ráadásul szép lassan. Olyan is előfordult, hogy föld alól kiásott alkatrészekre alkudott, másnap, mire ment volna érte, kiderült, hogy eladták. Nem más, mint az Edelweiss Custom előzte meg. Zsolt egy héttel később a Youtube-on látott egy filmet tőlük a nagy fogásról. „Rettenetesen mérges voltam!” – vallotta. „Minden rozsdás vasdarabért meg kellett küzdenem, de nem csak a piaccal, az eladókkal, árakkal…” – vallotta Zsolt, akinek még élete párja felé is el kellett valahogy számolnia pénzzel, idővel. Afelé a pár felé, aki igazi vátesznek bizonyult, amikor kísérteties pontossággal látta előre a családi nyaralás sorsát.
Zsolt a nagy áldozatok árán összegyűjtött alkatrészeket hazajuttatta Szenior Szűrnek, aki az itthoni munkákat organizálta. A szétszerelés, homokfújás, festés, csíkozás, krómozás, kadmiumozás Budapest egy nagyon jó nevű műhelyében, a Négy Kelemennél zajlott, az összeszerelés szintén, de azért akadt még megoldani való probléma bőven. Hiába volt egy rakás motorblokk, új dugattyút és gyűrűket kellett csináltatni. A két Szűr egyöntetűen állítja, hogy soha nem fogják tudni kellőképpen megköszönni Sz. József, az Aranyember kiváló munkáját, aki megoldotta a megoldhatatlant, kibírta a kibírhatatlant és még annál is többet. „Az ülés kárpitozását először Tatabányán kezdtük csináltatni, de a szakember hónapokig csak az időt húzta, meg a hülye kifogásai, aztán nagy felindulásból elvittük máshoz, ide, a Duna túloldalára, Szlovákiába. Nem bántuk meg, mert az ülés gyönyörű lett és az új szakember mérföldekkel gyorsabban dolgozott, ráadásul kifogások nélkül” – lelkendezett Zsolt.
A motor ugyan elkezdett motorformát ölteni, de még be kellett állítani, és hátra volt az elektromos rendszer is. Zsolt szerint egészen véletlenül találtak egy mesterembert, Sz. Árpádot Esztergomban, aki megküzdött a feladattal. „Nagyjából két és fél év után a motor indul, pöfög és az elektromos rendszer is működik rajta.” – összegezte Zsolt az elmúlt időszakot.
Egy keveset a D-Rad-ról
A D-Rad egy német cég, a Deutsche Industriewerke által gyártott motorkerékpár márka. A cégtörténet 1722-igy nyúlik vissza, amikor is megalapították a Királyi Porosz Fegyvergyárat (Königlich Preußische Gewehrfabrik). Az első világháború utáni német demilitarizáció során a gyár a Deutsche Werke AG-hoz került, egy ideig konyhai és mezőgazdasági eszközöket, csaptelepeket, később vasúti kocsikat és motorkerékpárokat gyártott. Az első motorkerékpárok Star, a későbbiek Derad néven kerültek forgalomba. A gyártás 1924-től D-Rad néven folytatódott. 1932-ben az NSU felvásárolta a márkát. 1922 és 1932 között körülbelül 60 000 motorkerékpár készült a spandaui gyárban. A márka legsikeresebb modelljei a Star, az M-23, M-24, valamint az R sorozat motorjai voltak. Gyártottak egyhengereseket, két- hengeres boxermotoros motorkerékpárokat, háromkerekű szállítójárműveket (D-Van L7) és gépkocsikat (D-Wagen) is.
Az itt bemutatott R0/5-ös típus 1927-ből származik, kb. 2000 db készült belőle. Egyhengeres, négyütemű, zsákhengeres, öntöttvas dugattyús, oldaltszelepelt, kétszelepes erőforrással szerelt motor. Lökettérfogata 496 cm3, teljesítménye 10 lóerő, a sebessége 90 km/h körüli. Eredetileg Siemens, Bosch, vagy Mea mágneses gyújtással szerelték. Fényszórója Bosch dobfényszóró, hátsó vilá- gítása is Bosch. A váz varratmentes acélcsőből készült keményforrasztással. A hátsó kerék merev felfogatású, az első kerék rövid lengőkaros, lemezrugókkal ellátott Druid villa. Elöl dobfék, hátul ékbetétes fék és féktárcsa található. A kuplungot kézzel és lábbal is lehet működtetni (jobb oldalon), a háromfokozatú váltót kézzel kapcsolja a vezető. A D-Rad R0/5 vegyes olajozási rendszerű, a beépített olajpumpa mellett kézi olajozóval is rendelkezik. A fontosabb mozgó pontokon zsírzógombok találhatók. Marhabőr bevonatú ülése hátul kétoldalt rugózott. A levegő-üzemanyag keveréket SUM D500 típusú porlasztó állítja elő. Ma már szokatlanul nagy, 27-es és 26-os Wulstreifen kerekeken gördül, „gumit szerezni hozzá katasztrófa, darabonként vagy 300 euró”. A kormányon lévő kezelőszervek egészen különleges belső bovdenes héblik. Zsolt tudomása szerint az 1920-as években a Magyar Posta is vásárolt négy darab R0/4-est, egy-két kéményseprő és vándor mester is használt hazánkban D-Radot.
Végezetül az egész história érdekessége, hogy a Szűr családnál annyi alkatrész gyűlt össze, amiből váz híján még egy motort össze lehetne állítani. Ráadásul egyszer éppen szembejött a családdal egy ritkaságszámba menő váz, amit anyagi erőforrások hiányában el kellett engedniük. Ha meg akarjuk erőszakolni a történetet, még hozzátehetnénk, hogy így legalább valóban páratlan kincs itthon a Szűr-féle D-Rad R0/5.
„Egy ilyen projekt megvalósítása nagyon nehéz munka, és elengedhetetlen az alkatrészek beszerzési helyének az ismerete és módja. Ha nem vagy elég eltökélt, a vas csak rozsdás vas marad. De nálunk újra életre kel, még ha nem is teljesen tökéletes.” – zárja Zsolt a D-Rad R0/5 újjászületésének történetét.
Végezetül hadd zárjuk cikkünket Szűrék versbe öntött hitvallásával, melynek hallatán Petőfi és Ady elsárgul irigységében, a mi szemünkbe ellenben könnyeket csal.
„Ahogy a kipufogó újra pufog,
úgy a mi szívünk is újra dobog!”
Írta és fotók: Mező János
