Bambinónak, azaz babának becézték Németországban. Lengyelországban a Maluch, azaz kisgyerek nevet használták előszeretettel, nálunk leggyakrabban a kispolszki, vagy Kispolák nevet kapta. Abban az esetben, ha becéznek egy típust, egyet jelent egy sokak által kedvelt és jól ismert modellel.
Az eredeti olasz gépkocsit, a Fiat 126-ost, amelyet a legendás 500-as utódjának szántak, az 1972-es Torinói Autószalonon mutatták be a nagyközönségnek. A rendkívüli előd népszerűségét tovább vinni kihívást jelentett a 126-os számára annak ellenére, hogy változatlan tengelytáv mellett tudták növelni az utastér méretét. Továbbá fejlesztettek a biztonságon, az üzemanyagtank a hátsó üléssor alá került, modernebb megoldást jelentett az ütközésnél összecsukló kormányoszlop is. A kultikus előd sikerét szülőhazájában mégsem tudta elérni, köszönhetően részben a fejlődő környezetnek és a nagyobb, kényelmesebb típusok iránti kereslet növekedésének.
Abban az időben Lengyelországban kiemelt tervként tekintettek az autóipar fejlesztésére. Sokak számára elérhető, egyéni mobilizáció elérését tűzték ki célul. 1971-ben szerződést kötöttek a 126-os gyártására az addigi olasz együttműködésre alapozva. Jól mutatja a lengyel törekvés elszántságát, hogy két külön városban, Bielsko-Bialában és Tychyben is felépítettek egy-egy gyárat a leendő lengyel népautó számára. A tervezettnél korábban, már 1973-ban legurult az első lengyel 126-os a futószalagról.
Családok is használták nap mint nap, sőt nyaralni utaztak vele akár több ezer kilométerre.
Keleti népautó
Lengyelországban és főként hazánkban terjedt el nagy számban a Polski Fiat 126p, ezzel tömegeknek jelentette az elérhető autózás lehetőségét. Családok használták nap mint nap, sőt nyaralni is utaztak vele akár több ezer kilométerre. Ez nem olyan kis mutatvány, miután kezdetben 594 cm3-es motorja 23 lóerőre volt képes. Majd 1977-ben növelték a hengerűrtartalmat 652 cm3-re, a teljesítmény ezzel 24 lóerőre emelkedett. A soros kéthengeres farmotor a hátsó tengelyt hajtotta meg, ezzel rövid tengelytávja ellenére méretéhez képest kiegyensúlyozott útfekvést biztosított a mai szemmel parányi autó számára. A kormányzása hölgyek számára is könnyű volt, természetesen szervorásegítés nélkül. Négy dobféke a kor színvonalának megfelelő fékezésről gondoskodott, ma már érdemes nagyobb követési távolságot tartani a városi közlekedésben.
Pici karosszériája ellenére két átlagos felnőtt számára az első üléseken elegendő férőhely jut, a hátsó ülés inkább gyerekeknek megfelelő, így lehetővé téve egy négytagú család számára az utazást. A belső anyagok és az összeszerelés minősége átlagosnak mondható, bár megbízhatósága a keleti blokkban készült autókéhoz hasonló. Miután nem volt sok más választás, a tulajdonosok együtt tudtak élni a kisebb-nagyobb meghibásodásokkal. Sőt, az évek alatt szívükbe zárták a jellegzetes léghűtéses motorhanggal működő minit.
Nem sokat módosítottak a modellen, 1985-ben frissítésen esett át: új, modernebb és igényesebb a műszerfal, bevezették a generátort, a kulcsos indítást, megjelent a tolatólámpa és a hátsó ködlámpa. Mindezekkel a típus egészen 2000 szeptemberéig gyártásban tudott maradni, az utolsó kétezer darab megkülönböztetett Happy End nevű kivitelben. 27 év alatt összesen 3 318 674 darab készült belőle.
Fiat 126 BIS
1987-ben született egy vízhűtéses változat, amelyet 1991-ig gyártottak főként nyugateurópai piacra, Magyarországra közvetlenül nem exportáltak belőle. 704 cm3-es motorja 26 lóerős teljesítményt tudott elérni. A motort szintén hátul, de a padló síkjába fektetve helyezték el. Felette a második csomagtartó kapott helyet. Könnyen felismerhető a ritka változat a nyitható, szellőzőrostélyok nélküli hátsó csomagtérajtóról, extraként még hátsó ablaktörlőt is lehetett rendelni hozzá.
ERŐÁTVITEL
Hosszirányban beépített farmotor, hátsókerékhajtás. Négy fokozatú, kézi kapcsolású váltómű. Váltókar a padlón.
FELÉPÍTÉS
Négyszemélyes, kétajtós, önhordó, ferdehátú acélkarosszéria. Elöl keresztlaprugó, keresztlengőkar, lengéscsillapító. Hátul csavarrugó, ferde lengőkar, lengéscsillapító. Két körös fékrendszer, elöl-hátul dobfék. Csigás kormánymű.
MENETTELJESÍTMÉNYEK
Legnagyobb sebesség 105 km/h.
Gyorsulás 0–100 km/h 47 s.
Átlagfogyasztás 6,1 l/100 km.
MÉRETEK, TÖMEG
Hosszúság 3129 mm, szélesség 1377 mm, magasság 1335 mm. Tengelytáv 1840 mm. Nyomtáv elöl/hátul 1142/1203 mm. Fordulókör átmérője 9,3 m. Menetkész tömeg 594 kg. Gumiméret 135/45 R12. Üzemanyagtartály térfogata 21 liter. Csomagtér térfogata 100 l.
MOTOR
Négyütemű, léghűtéses, kéthengeres, soros elrendezésű
benzinmotor. Hengerenként kétszelepes,
alulvezérelt, felül szelepelt (OHV), egy vezérműtengely.
Furat 77 mm, löket 70 mm. Összlökettérfogat
652 cm3. Legnagyobb teljesítmény 24 LE 4500/
min. Legnagyobb nyomaték 41 Nm 3000/min.
Egytorkú Weber karburátor.
A szívéhez nőtt
Juhász Gábor kamaszkorában került szoros kapcsolatba ezzel a kis autóval, amikor családjának egy olcsó kocsira volt szüksége kertes házuk építkezésénél. Hétköznapi közlekedés mellett még építőanyagot is szállítottak vele, pár zsák cement is került a hátsó ülésre. Nem csoda, hogy mire felépült a ház, a kis Bambino a szívéhez nőtt, de annyira elhasználódott a kocsi, hogy túladtak rajta. A rendszámát még huszonkét év után is fejből, gondolkodás nélkül tudja. Tavaly szerette volna visszavásárolni a sokat szolgált autót, de sajnos már kikerült a forgalomból. Elhatározta, hogy vesz egy másikat, amellyel újra tudja élni a régi szép időket.
A képeken látható autó már 1990-ben készült, túlzás nélkül tökéletes állapotú és muzeális minősítéssel rendelkezik. Gábor a vásárlás előtt megnézett több példányt, amelyek bár olcsóbbak voltak, sok kívánnivalót hagytak maguk után. Egyszer aztán meglátott egy hirdetést, eredeti állapotban lévő, 23 ezer kilométert futott Kispolák kereste második tulajdonosát. Kiderült, hogy a képek 16 évvel ezelőtt készültek, ugyanis azóta az autó nincs használatban. Többször telefonon beszélt a hirdető hölggyel, mivel kb. 400 kilométerre voltak egymástól. Felhívta a hölgy édesapját, aki elsőként vette át a Merkurtól a kis lengyel népautót. Úgy gondolta, hogy rendes emberektől nagy valószínűséggel rendben lévő autót fog venni, ezért még a személyes megtekintés előtt át is utalt 200 ezer forintot előleg gyanánt. Megérzése beigazolódott, amikor kitolták a garázsból a régóta leparkolt 126- os Polskit. Tévedés ne essék, nem új autó állt Gábor előtt, annál inkább egy eredeti, átalakítástól teljesen mentes, keveset futott, 32 éves veterán. Be sem tudták indítani, csupán felcsörlőzték a trélerre, de ez elég volt a jó érzéshez, hiszen újra Kispolszki került a családba.
Gábor régen is így szeretett bele a típusba, ezért egy, a tökéletes gyári állapothoz vezető utat jelölt ki a 126-os számára. A kocsi festése nem volt hibátlan, polírozással nem lehetett a muzeális minősítés szintjét elérni. A festés jelentette a felújítás során a legnagyobb költséget, többe került, mint a vételár. A futómű és a motor kiszerelését követően az alkatrészeket homokszórással tisztították meg, majd újrafestették, szinterezték. A karosszéria említésre méltó lakatosmunkát nem igényelt, mivel első tulajdonosa még az autó egy hónapos korában alváz- és üregvédelmet csináltatott. A belső kinézete tükrözte a megtett 23 ezer kilométert, így csupán alapos tisztítást és frissítő ápolást igényelt. Mindvégig azt az elvet vallották, hogy próbálják megtartani az eredeti alkatrészeket és csak azokból rendelnek újat, amelyeket már nem tudnak megmenteni. Az egyes elemek beszerzésére nagy segítségükre szolgált egy, a típusra szakosodott webshop, ahol mindent meg tudtak vásárolni.
Végül öt hónapos csapatmunkával elkészült a tökéletes Polski Fiat 126p. Mondanom sem kell, a veteránvizsgán könnyűszerrel átment a felújított autó – Gábor nem szeretné sokat használni, inkább csak örömautózásra, esetleg rövidebb kirándulásokra.
Írta: Taskó Miklós
Fotók: Papp Zoltán
