De V8-assal is úgy megy, mint elődje, a DB 11 a V12-essel. És ez nem véletlen…
Hamisítatlan van egy rossz és egy jó hírem, melyikkel kezdjem történet az Aston Martin új csúcsmodelljének a bemutatása. Jelen esetben kezdjük a rosszal: a nagy motorok és a sok henger rajongói számára biztosan az, hogy a DB 11-est váltó DB 12-eshez már nem kínálja a házon belül készülő, 5,2 literes, V12-es biturbó benzinmotorját az Aston Martin. A jó hír viszont az, hogy a csupán négyliteres, és csupán nyolchengeres, de szintén biturbó V motor izmosabb, mint a V12-es volt, és az új csúcs-Aston, a DB12, ugyanolyan jól megy vele.

Először azonban vessünk egy pillantást az újdonság külsejére. Az olyan jellegű autóknál, mint az Aston Martin DB sorozata is, az új megjelenés kialakítása nem a legegyszerűbb feladat. Hiszen úgy kell újszerűnek mutatkozni, hogy közben a jellegzetes stílusjegyeket, például a hűtőrács formáját, a sárvédőívek domborodását, vagy egyáltalán a karosszéria arányait meg kell tartani. Ráadásul az új generáció méreteiben alig különbözik az előzőtől. Minden méret csupán pár milliméterrel lett nagyobb vagy kisebb.

Az eredmény azonban mégis meggyőzőnek tűnik, anélkül is, hogy nagyon elmerülnénk a részletekben. Mégis, a nagyobb és főként szélesebb hűtőrács, a nagyobb nyomtáv, a 21-es kerekek alapján azonnal látni, hogy a DB 12-es egy új modell, miközben az is azonnal lerí róla, hogy hamisítatlan Aston Martin.

Utóbbihoz nem árt, ha nemcsak a látszat meggyőző, hanem a menettulajdonságai is azok. Ennek egyik legfontosabb feltétele a megfelelően felkészített hajtáslánc. A négyliteres, V8-as, biturbó motor, csakúgy, mint a DB 11-esnél, a Mercedestől jön. A stuttgarti márkánál M177-es jelzéssel nyilvántartott V8-ast alaposan feljavították a DB 12-es számára. Annyira, hogy képességei nemcsak az előd DB 11-es V8-as változatáét, de még a V12-esét is felülmúlják.

Az 5,4 literes V12-est ugyanis kezdetben 608 lóerővel mutatták be, amit később 639-re emeltek. Az új V8-as azonban 680 lóerőt tud, és a nyomaték is nőtt. Immár 800 Nm, amit 2750 és 6000/perc között szállít. Az erőátvitel a német ZF-től származó, 8HP75 jelű nyolcfokozatú automataváltó, amit többek között a BMW is előszeretettel épít be saját típusaiba. Ez a duó, karöltve a körülbelül 100 kilóval csökkentett tömeggel, eredményezi azt, hogy a DB 12 ugyanúgy 3,5 másodperc alatt sprintel álló helyzetből 60 mérföld/órás (97 km/órás) tempóra, mint a DB 11 a V12-esével. A DB 12 0-100 km/h közötti gyorsulási ideje a gyár szerint 3,6 másodperc, a végsebesség pedig 325 km/h.

Amit valószínűleg megelőlegezhetünk a DB12-nek a V12-es DB 11-el szemben, hogy a kisebb és könnyebb motor miatt könnyedebben és gyorsabban kanyarodik, amiben az is közrejátszik, hogy a súlyelosztás is ideális közeli, 48-52 százalék az első és a hátsó tengely vonatkozásában. Hozzá kell tenni, hogy a konstruktőrök nem elégedtek meg azzal, hogy a kisebb és könnyebb motor miatt javul a vezethetőség.

A DB 12 jobb irányíthatóságához hozzájárul az újfajta adaptív lengéscsillapítás és a kerekek közötti vezérelt nyomatékelosztásra, azaz torque-vectoringra alkalmas elektronikus differenciálmű. Tévedés ne essék, valódi, a differenciálműből származó aktív nyomatékelosztásról van szó, nem az úgynevezett fékdifferenciálról, ahol az egyik oldali kerék megfékezésével juttatnak nyomatéktöbbletet a másik oldali kerékre. Ez a megoldás egy Astonnál szóba sem jöhet!

Lehet búsongani a V12-es motor elvesztésén, de az azonos gyorsulóképesség, a modernebb külső, a szintén modernebb, azaz friss technológiák sorát kínáló(digitális műszeregység, nagy érintőképernyő az létező összes internet- és kapcsolódási szolgáltatással), egyben minden korábbinál emeltebb szinten luxus kivitelű utastér valószínűleg bőven kárpótolja a tehetős vevőjelölteket a négy dugattyú hiányáért.