A Méray család tagjai közül nem egy került a tengerentúlra, de arról, hogy a legendás magyar motorból is gurult volna Amerikában, nem tudunk. Lukács Ottó most megtöri ezt, és JAP motoros hatszázasát kiviszi – célja a kontinens átszelése, keresztben.
Ha kimondjuk, hogy Ágyúgolyó futam, vagyis Cannonball Run, a legtöbb embernek a Burt Reynolds főszereplésével készült film ugrik be, joggal. Azonban a név ennél sokkal többet takar – angol nyelvterületen hagyományosan így hívták a nagyon hosszú távú versenyeket, amelyek ideálisak voltak arra, hogy egyes autó- vagy motorgyártók megmutassák konstrukcióik erejét és tartósságát. A század első felének népszerű szórakozása a megbízhatóság alapértelmezetté válásával egy kicsit a háttérbe szorult vagy éppen a gyorshajtó pénzes ficsúrok illegális murijává vált – pont, ahogy a nyolcvanas évek mozijában is láthattuk.
Amikor a kétezres évek elején Lonnie Isam elkezdett álmodozni arról, hogy az Egyesült Államok hátsó útjain újra kéne valami eszement tartóssági verseny az 1933 előtti gépeknek, sokan őrültnek nézték. Nem kellett azonban sok hozzá, kialakult egy közösség körülötte, akik ugyanolyan flúgosak voltak. 2009-re eljutottak oda, hogy pár közös motorozás után meghirdették az első transzkontinentális átszelést – a 2010-es start zöld zászlaja alá 45 motor sorakozott fel. A koronavírus időszakát leszámítva kétévente nekivágtak a századeleji gépek, hogy bizonyítsák, a mai napig alkalmasak arra, hogy a keleti parttól a nyugatiig három időzónán átvágva győzzék le az akadályokat.
Száz emberben maximálják az indulók számát – a Motorcycle Cannonballon magyar ez idáig nem vett részt. Igazán megörültünk, amikor kiderült, hogy Ottó személyében végre akadt egy bátor hazánkfia, aki nekivágna – a lelkesedésünket csak fokozta, hogy motorja egy szintén itthon készült 1929-es Méray-JAP 600 SV. Azok az olvasóink, akik az eső meg a szél ellenére velünk voltak a balatonfüredi Concours d’Elegance-on, már láthatták a csinos, sallangoktól mentes egyhengerest. A fekete gép nem hivalkodó, semmi sem utal arra, hogy mire készül a gazdája a kilencvenöt éves négyüteművel.
Idehaza egyáltalán nem divat a használós veterán. A legtöbben csak ünnepi alkalmakra veszik elő, elmennek fagyizni vagy a szomszéd falu oldtimer partijára. A század első felének csemegéi általában egyáltalán nem mozdulnak meg, statikus szoborként élik mindennapjaikat egy jól fűtött garázsban. Érthető – a magyar viszonyok között, a hazai fizetések és az ütemesen gyengülő forint világban túl nagy befektetési értéket jelentenek az évszázados szépségek.
Mérayból amúgy sem készült sok, az 1400-1500 darabból jó, ha négytucatnyi élte túl – ezt a számot csupán a replikák képesek valamelyest hígítani. Ennek tükrében különösen nagy szó, hogy akad valaki, aki nem csupán tíz-húsz kilométert, nem is csak pár százat, hanem egyenesen több ezret akar szeptemberben lenyomni két hét alatt Virginia és Kalifornia tengerpartja között.
Ottó, akinek közelmúltban a csodás kis bokszer Indianjét már bemutattuk, több Mérayt is birtokol. Az angol oldalszelepelt blokkal mozgatott gép viszont tudatosan úgy készült, hogy képes legyen a nagy útra. „A komplett vázat Szolnokon vettem, ez adta az alapját az újjáépítésnek. Mivel a JAP egyhengeresét számos márka alkalmazta sikerrel, nagy példányszámban készült, nem probléma sem beszerezni, sem felújítani. Szép lassan összecsipegettem mindent, hogy összeállítható legyen.” – mesélte el a fekete szépségről.
Természetesen nem egyedül vág neki az útnak. A csapatot fia, Ádám és Gócza Tamás alkotja, de kinti segítségük is akad: Steve Gyimesi az adminisztrációban és a szervezésben lett pótolhatatlan segítségük. „Sikerült megismerkedni olyan Méray-leszármazottakkal is, akiknek szeretnénk majd megmutatni a gépet – augusztus 25-én repülőre tesszük Münchenben, hogy elhagyja a kontinenst.”
Ahhoz, hogy az 1929-es motor 2023-ban képes legyen arra, amit talán újkorában sem tudott volna, néhány apró változtatás kellett. Természetesen pótblokkot és kereket, pár fontos apróságot visznek magukkal, de a felkészülés ezen túl is érintett pár dolgot. „Voltak olyan konstrukciós megoldások, amik gyakorlatilag potenciális hibalehetőségek, ezeket igyekeztük kiküszöbölni. A legfontosabb ezek közül, hogy a motortartó szánkót dupla vastag anyagból készítettük el, mert az eredeti a vibráció hatására a csavaroknál könnyen kiszopósodik. A munkát Sárközi Sándor végezte. Nem maradt eredeti a nyeregcsöves ülés sem, a hosszú távú használat miatt elöl a vázhoz csatoltuk, hátul pedig rugókon támaszkodik. Egy defekt esetén jól jön a felnyitható végű sárhányó is.” – nem véletlen, hogy a kor amerikai túramotorjai is ilyesmivel készültek.
A Mérayhoz csomagtartó és egy-egy túradoboz is készült. Az elektronika 12 voltosra módosult, cseh VAPE gyújtás került a JAP-ra. Az elfektetett magdinó kicsit hosszabb, ezért megnyújtották az Amal karburátor szívócsövét – ha esetleg hozzá kell nyúlni, könnyebb lesz a szerelés. Mivel Lukács Ottó 180 centi magas, az eredeti üléshelyzet hosszú távon nem adta volna ki, így a kormány decens emelést kapott és a lábtartó is odébb került.
A háromfokozatú váltó az ezres kéthengereshez való Burman – korábban rendszerint Moss gyártmányúval szerelték a Méraykat. „A motorblokkot a kecskeméti Nagy Gépműhely és Prohászka Kft. tette rendbe, a többi vázmunka Kalmár Tomihoz, míg a fémek megmunkálása Kállai Tomihoz köthető. Az összeszerelés, a rengeteg precíziós feladat az ismert restaurátor, Gócza Tomi műve.” Nem véletlen, hogy technikusként is ő kíséri el Ottót az amerikai túraversenyre.
Lehet, a keményvonalas veteránosokat már ennyitől is csak egy szívbe szúrt adrenalin-injekció mentené meg, mint Mia Wallace-t a Pulp Fictionben, de a listának még nincs vége: „A motor fogaskerekes kihajtásánál eredetileg csak egy csúszógyűrű van, ami mellett szivároghat az olaj – oda inkább szimmeringet szereltünk. A veszteséges olajozású gép kritikus pontja az olajpumpa. Hogy garantált legyen a kenés, egyből duplex kivitelt építettek a JAP-ra, sőt, a réz helyett flexicsövekkel és rugós bilincsekkel egészítették ki a rendszert. Az új, teflonos, háromgyűrűs dugattyú miatt a kompresszió is nőtt, s kicsit ezzel a gyári 14 lóerős teljesítmény is.” – foglalta össze a tulajdonos.
A felnik újak, erősített falúak. A küllők is nagyobb igénybevételhez valók – további fejlesztésként bordás fékdobokat készítettek az eredeti agyakhoz, mert lesznek olyan hegyi szakaszok, ahol ez a kevéske plusz hűtés is nagyon jól jöhet. Szintén előrelátásról tanúskodik, hogy az eredeti Bosch lámpába H4-es foglalattal LED-es izzó került, így, ha véletlenül éjszakába nyúlik valamelyik etap, nem kell vakon támolyogni az eredeti gyertyalánggal. Mivel navigációt nem lehet használni, a papíralapú itiner a kormányon utazik majd. A túraképességet a diszkréten szélesített tank is segíti – az űrtartalom két literrel nőtt meg.
Reméljük, a Motorcycle Cannonballon részt vevő magyar sikerrel vág át az Egyesült Államokon – általuk talán a külföldi motorrajongók is megismerhetik Méray Lóránd és Endre, valamint a Magyar Acélárugyár Rt. munkáját. Lukács Ottó kalandjainak összefoglalóját a futam után természetesen elhozzuk a Veterán Autó és Motor magazin olvasóinak!
Írta ás fotózta: Zirig Árpád
