Életünket sok fontos körülmény alakítja, legfontosabbak talán a személyes kapcsolatok, szerelmek, barátságok. Utóbbiak akkor különösen értékesek, ha végigkísérik az ember életét, az igazi barát kérés nélkül is ott van, amikor szükség van rá, de sosincs ott, ha zavaró tényező lenne. Az is természetes, hogy egymást félszavakból megértő barátok az üzleti életben is hamarabb egymásra találnak, különösen, ha ez az üzleti világ közös szenvedélyükből fakad.
Ilyen, közös szenvedélyen, az autókon alapuló barátok voltak Vincenzo Lancia és Giovanni Battista Farina, világhíres nevén Pinin Farina. Barátságuknak Lancia korai, 1937-ben bekövetkezett halála vetett véget, azonban a szoros kapcsolatot családjaik, nem utolsósorban fiúgyermekeik tovább ápolták. Ennek az évtizedeken átívelő kapcsolatnak köszönheti a Lancia autómárka a legszebb típusait, kezdődött az Aurelia B20 GT változatával, folytatta a sort a talán legszebb Lancia, a B24 Spider, és ezek közé tartozik a Flaminia Coupe is. A sor természetesen nem teljes, nem is lehet a kis Appia Coupe nélkül. Ez az Appia nem keverendő össze a Lancia által 1953-tól tíz éven át gyártott Appia szedán 1, 2 és 3 szériájával, abból az Appia változatból összesen közel százezer példány gördült le a gyártósorról. A teljesen más karakterisztikájú Appia Cabriolet és Coupe önálló típusként kezelendő, ez utóbbiak összesen alig több mint négyszáz példányban készültek. Ennél a típusnál szakított először a Lancia a korábbi, az Aprilia és Aurelia típusokat jellemző szív, vagy inkább pajzs alakú hűtőrács kiképzéssel, és váltott a modernebb, széles hűtőmaszk stílusra. Az Appia Coupe orrkiképzése később több Lancia modellen is visszaköszön, ezt a formavilágot kapta a Flaminia, majd 1960-tól a Flavia típuscsalád.
Versenytervezés olasz módra
Ennek a gyönyörű kiskocsinak a létrejötte sem mindennapi, ilyen történet csak egy olyan széleskörű autóépítő hagyományokkal rendelkező országban képzelhető el, mint Olaszország. A Lancia Lambda óta megszokhattuk, hogy a gyár mérnökei nem riadnak vissza a forradalminak nevezhető megoldásoktól, s ez a háború után is folytatódott. A szűk hengerszögű V-elrendezésű motorok ilyen újdonságnak számítottak, ezeket szerelték hathengeres változatban az Aurelia típusokba, a kisebb, négyhengeres változatait pedig az Appiák kapták. A típus sikerei arra ösztönözték a Lancia vezetését, hogy szélesítsék a palettát, s mivel adott volt egy sor világhíres karosszériatervező és gyártó cég, gondolták, versenyezzenek egy kicsit.

Összesen hét formatervező stúdiónak adtak át egyenként két-két darab Appia alvázat, a szükséges dokumentációval, és szabadjára engedték a fantáziát. Ezek a gördülő alvázak az ismert kis V4-es, 1090 köbcentiméteres motorral voltak szerelve, négyfokozatú váltóval, dobfékekkel, elöl már független, hátul az akkor még hagyományosnak mondott merev felfüggesztéssel. A hét formatervező stúdió: Ghia, Zagato, Vignale, Allemano, Motto, Boano és természetesen a Pinin Farina pedig nekiálltak dolgozni, és szebbnél-szebb érdekességeket alkottak. Az egyik legfigyelemreméltóbb ezek közül talán a Zagato által tervezett coupe, amelyet GTE Coupénak neveztek, kissé nyújtott, lapos, ennél fogva áramvonalas karosszériával, a Zagato stúdióra jellemző, és más típusoknál is visszaköszönő, döntött, plexiborítású első fényszórókkal. Nem kevésbé érdekes a torinói Carrozzeria Viotti munkája, amely a formavilágában korát jóval megelőző Alfa Romeo 8C 2300 Viotti Coupét gyártotta. A cégnél már volt hagyománya a Giardinetta jellegű karosszériák tervezésének, a Fiat 1100-asból és 1400-asból, a korábbi Lancia típusok közül az Aureliából is terveztek egy-egy favázas, fabetétes kombit. Az Appia alvázakra készült még négyszemélyes szedán jellegű, de kétajtós változat is, valamint 2+2 üléses, de valójában inkább csak kétszemélyesnek mondható coupe, előbbi a Vignale, utóbbi a Pinin Farina munkájaként. Alfredo Vignale a szedán mellé egy hasonló vonalvezetésű kabriót is tervezett, és Pinin Farina coupéjával ez a két változat kapott elsőként gyártási engedélyt a Lanciától. Később nagyon kis példányszámban gyártották a Zagato GTS, GTE, valamint Sport kupét és a Viotti-féle kombit is, de legnépszerűbb mindezek közül az Appia Coupe maradt.
V4 1922-től 1976-ig
A Lancia típusok esetében mindenekelőtt a V4-es motorokról kell szót ejteni. Az első ilyen motor fejlesztését még maga a gyáralapító Vincenzo Lancia felügyelte. Első alkalommal 1922-ben a Lambda modellekbe szerelték, majd az ezt követő években szinte megállás nélkül módosították, fejlesztették a megbízhatóság és nem titkoltan a nagyobb teljesítmény érdekében. Az eredeti változata még csak 2120 köbcentiméteres volt, majd 2370, végül 2570 köbcentire emelték a hengerűrtartalmat, az utolsó Lambdákat már közel 70 lóerővel repítették ezek a motorok. A két világháború közötti időszakban a V4-es motorok különböző méretű és hengerszögű változataival szerelték még a Artena, Augusta és az Aprilia típusokat, majd az Appia közvetlen elődjét, az Ardeát is. Ez utóbbi volt a Lancia történetében az első egy liter alatti hengerűrtartalmú motor, a cél egy kompakt, elsősorban városi használatú, de még családinak mondható kisautó volt.

A V4-es motorok fejlesztése 1945 után folytatódott, a korábbi típusokat még a háború előtt kialakított változatokkal szerelték. Az Appiába azonban már Vittorio Jano által tervezett 1090 köbcentiméteres, 10 fokos hengerszögű új motor került. A hengerűrtartalom nem véletlen, több olasz gyártó az 1100 köbcentiméteres határ alá tervezte az erőforrását, ez volt ugyanis a nagy tömegek által figyelembe vett adófizetési küszöb.
Egyedi megjelenés, egyetlen formától
Az autó Olaszországból származik, élete nagy részét bizonyosan Itália napsütötte országútjain töltötte. Magyarországra az olaszországi forgalomból kivont állapotban került, már rendszám nélkül, sajnos az előéletéről nem tudunk sokat. Megkímélt, normál állapotában került jelenlegi tulajdonosához, rögtön lehetett látni a kocsin, hogy korábbi otthonában garázsban tartották, használatban volt, de hozzáértő, gondos kezekben. Minimális esztétikai kezelések után könnyedén vette a muzeális minősítés feltételeit. Az Appia Coupe legkülönlegesebb és talán a legszebb részlete oldalnézetből a hátsó oszlop sajátos megoldása, a tető egy erőteljes V-alakban végződik, enyhe domborulata szinte ráhajlik az utastérre. Ez a V-alak lehetővé tett egy alul szélesedő, és remek oldalsó kilátást biztosító ablakot, a hátsó szélvő pedig ugyancsak a V-formának köszönhetően erősen hajlított, szinte kilencven fokban ráhajlik az autó oldalára. Az Appia Coupé külső jegyeinek ez a legfontosabb eleme, azonnal megkülönbözteti az összes többi Lancia típustól. Az autó további külső jegyei követik a kor divatigényeit, a konszolidált méretű fecskefarkak nehezen tudnák letagadni az amerikai hatást, ugyanakkor a hátsó lámpák elhelyezésében funkciót is kaptak. A szélvédő ugyancsak erősen hajlított, a vékonyka A oszlopnak köszönhetően kifogástalan a kilátás a kocsiból. Az elefántfül kisablak nagyon sok típus jellegzetessége, a klíma nélküli autók nyári szellőzésének elengedhetetlen kelléke.
Egyszerűségében nagyszerű belső tér
A kocsi belső tere szinte már-már puritán egyszerűségéből fakadóan ízléses, funkcionális, nem szükséges bonyolultabban jellemezni, elég annyit mondani róla, hogy szép. Olaszos finomságú megoldásokkal, színharmóniával van tele, mindenből pont annyi van, amennyi még éppen szükséges. A fekete bakelit kormány, belső ívén a félkör ívű krómozott duda tökéletes összhangban van a vékony botváltóval és fekete váltógombjával. A műszerfalon az olasz hagyományok két nagyméretű műszeregyüttesét kicsit tovább gondolva itt három kerek óra mutatja a legfontosabb információkat.

Természetesen középre került a fordulatszámjelző műszer, bár ennek elsődlegessége a nagyobb teljesítményű járművek esetén indokolt, egy ilyen, talán nem sértő a kifejezés, hölgyekhez jobban illő kisautó esetében a napi használatban a sebesség ismerete hasznosabb információ. Feltűnő, hogy a műszerfalon alig van kapcsoló, talán kettő, vagy három, hiába, ezek az autók még az alapfunkciókra lettek tervezve, hol van még a mai high-tech világ? A két első ülés kényelméhez nem fér kétség, a lábtér kifogástalan méretű, a hátsó ülések megközelítése, és főleg az azokon való elhelyezkedés azonban már tartogat kihívásokat, még akkor is, ha a beszálláshoz az első ülések támlája teljesen ráhajlik az ülőrészre. Klasszikus 2 + 2-es kisautó ez, a hátsó üléssoron sokkal inkább elfér a kiskabát, esernyő és a női táska. Említést érdemelnek a méretes és feladatukat tökéletesen ellátó, oldalra is kihajtható napellenzők, hiába, Itália a napfény hazája, gondolni kellett arra is, ha délutáni órákban utazunk vele nyugat felé.
Utazni ugyanis nagyon jó ezzel a kiskocsival. Mindazt maradéktalanul nyújtja, ami egy minőségi kis- vagy inkább középkategóriás autótól várható volt a hatvanas évek elején. Könnyen kezelhető, a bakelit kormány könnyen forog, a négyfokozatú váltó finoman működik, olyan magától értetődő benne minden. A szépen ívelt első és hátsó szélvédőknek köszönhetően a kilátás kifogástalan, fölösleges rezgés, vagy annak hangja nem érződik magasabb fordulaton sem. Egy ideális, használható veteránautó a Lancia Appia Coupe, amely megjelenésével diszkrét, hivalkodástól mentes, ritkaságának és finomságának köszönhetően viszont értő szemek számára szívdobogtató.
| Műszaki adatok |
| Motor |
| 1090 cm3, 53 LE Négyhengeres, vízhűtéses, szűk hengerszögű V-elrendezésű négyütemű benzinmotor. Furat x löket 68 x 75 mm, hengerűrtartalom 1090 cm3, legnagyobb teljesítmény 53 LE 5200/min. Weber karburátor, a hűtőrendszer kapacitása 6 liter. 12 voltos elektromos rendszer. |
| Erőátvitel |
| Négyfokozatú váltó, hátsókerékhajtás. |
| Felépítés |
| 2+2 személyes, kétajtós önhordó acél kupékarosszéria. Elöl független felfüggesztés, tekercsrugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Hátul laprugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Hidraulikus működtetésű dobfékek, hátsó kerekekre ható kézifék. |
| Méretek, tömeg |
| Hosszúság 4130 mm, szélesség 1490 mm, magasság 1310 mm, tengelytáv 2510 mm. Nyomtáv elöl 1178 mm, nyomtáv hátul 1182 mm. Saját tömeg 955 kg, össztömeg 1275 kg. Üzemanyagtartály 38 liter |
| Menetteljesítmények |
| Legnagyobb sebesség: 145 km/h |
| gyártás |
| Gyártási periódus 1953-1963 Legyártott darabszám 1087, ebből 302 Pinin Farina, 785 Viotti karosszériával |






















