Méghozzá nem egy sportautóval, hanem egy sorozatgyártású, négyajtós limuzinnal.
Ha egy kínai fejlesztésű és gyártású autóról olyat állít valaki, mint én a címben, még ma is könnyen rávágják a régi, jól ismert dumát: Persze, szakadékban, hátszéllel! Ha nem velem történik, talán magam is kétkednék a hír hallatán, ámde nemcsak nekem sikerült a mutatvány, hanem a rendezvényen résztvevő kollégáknak is. No jó, némelyikük egy-két tizeddel rosszabb eredményt értek el, én meg is kaptam, hogy a könnyű testsúlyomnak köszönhetem a gyári értéknél is jobb időt.
Amúgy nem készültem a mutatványra, sőt, azt sem tudtam mi vár rám. Az Év Autója zsűri tagjaként kaptam a meghívást a másik hazai taggal, Csikós Zsolttal együtt, hogy vegyünk részt a kínai BYD gyár újdonságokat bemutató rendezvényén Spanyolországban. A meghívó félről talán annyit érdemes itt megemlíteni, hogy egyrészt a három betűs elnevezés valójában a Build Your Dreams, azaz szabad fordításban váltsd valóra az álmaidat szavak rövidítése, másrészt a BYD már üzemeltet egy buszgyárat nálunk is, Komáromban, és harmadrészt talán azt, hogy a BYD tavaly közel kétmillió személyautót gyártott, alig kevesebbet, mint a Mercedes vagy a Renault.
Be kell vallanom, a komáromi gyár kivételével mindezt csak ott tudtam meg, előzetesen ugyanis csak arra készültünk, hogy vezetni fogjuk az Atto 3 nevű teljesen elektromos kompakt SUV-jukat. Majd kiderült, hogy nem is az Atto 3 az igazi attrakció, azt ugyanis velünk szemben már a nyugat-európai újságírók többsége próbálta. Hanem két vadonatúj, és perceken belül Európában is piacra kerülő teljesen elektromos típus, a Dolphin (Delfin) és a Seal (Fóka).
A két új BYD teljesen más miatt tarthat igényt a figyelemre. A kompakt méretű Dolphin leginkább azért, mert miközben térkínálata, 400 kilométeres hatótávolsága és menetteljesítményei alapján teljesen alkalmasnak tűnik átlagos családi használatra, az induló árát 30 ezer euróban szabták meg, ami pillanatnyilag körülbelül annyi, amennyibe hasonlóan felszerelt belső égésű motoros kompakt autó kerül!
A Seal teljesen más eset, és éppen ezért valójában ő történetünk főszereplője. A négyajtós limuzin 4,8 méteres hosszával leginkább olyan típusok riválisának számít, mint a Tesla Model S, a Mercedes EQE, vagy a nyáron érkező BMW i5. De ezt támasztja alá 2,9 méteres tengelytávjának köszönhető tágas belső tere, gazdag felszereltsége és menetteljesítményei is. Egyedül a csomagtartójának mérete marad el a versenytársaiétól. Hátulra alaphelyzetben csupán 402 liternyi holmit lehet behalmozni, igaz, a Seal elöl is kínál egy 53 literes tárolórekeszt – amibe leginkább a töltőkábeleket teszi majd mindenki.
Hajtásláncot összesen háromfélét kínálnak a Sealhez, azonban a 150 kW-os (204 lóerős) hátsókerék-hajtásos kivitelt nem hozzák forgalomba Európában. Csupán a két erősebbet, a 230 kW-os (310 lóerős) hátsókerék-hajtásosat és a 390 kW-os (530 lóerős) összkerékhajtásosat. A padló alá beépített LFP, azaz lítium-vas-foszfor akkumulátor kapacitása 80 kWh, amivel a még az összkerékhajtásos változat is messzebb jut 500 kilométernél, míg az egymotoros akár 700 kilométert is megtehet vele.
A hatótáv ellenőrzésére nem volt mód, a menetteljesítmények közül azonban a gyorsulást ellenőrizhettük, ehhez megteremtették a körülményeket a próba alkalmával. Papíron egyébként még a gyengébb, egymotoros Seal sem megy rosszul, legalábbis én nem nevezném annak az 5,8 másodperces 0-100 km/h közötti sprintidőt. Az persze sejthető, hogy a 210 lóerővel nagyobb teljesítményű kivitel még akkor is jobban gyorsul, ha az első motor miatt néhány plusz kilóval többet nyom a mérlegen. A két tonna alól majdnem 2,2 tonnára növekvő tömeg azonban mintha meg sem kottyanna a hajtásláncnak. Az erősebb Seal papíron 3,8 másodperc alatt katapultál álló helyzetből százra. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy a kínaiak hamarosan ilyen utcai autóval rukkolnak ki, azt hiszem nem én lettem volna az egyetlen, akik körberöhögöm az illetőt. és most tessék!
A Seal valódi, közúti menetpróbája még várat magára, de azért, hogy mégis beleszagolhassunk a képességeibe, két kisebb próbalehetőséget iktattak be a programba. Természetesen védett körülmények között, zárt pályán. Az egyik próba bójakerülgetés volt, a kormányzás és az útfekvés megízlelésére, a másik pedig az ominózus gyorsulási próba.
A gyorsulás ellenőrzésére a pálya legszélesebb, egyenes szakaszát, a célegyenest jelölték ki. A rajtot éppúgy bóják jelölték, mint azt a pontot, ahol a gázról át kellett ugrani a fékre. Már a rajtot és a célt jelző bóják közti alig 75 méteres távolság is sejtette azonban, hogy a Sealnek sem időben, sem térben nem kell sok, hogy háromjegyű szám díszelegjen a sebességmérőjén.
Maga a mutatvány egyébként nem igényelt sem nagy felkészülést, sem nagy vezetni tudást. Legalábbis részemről. Az más kérdés, hogy az autóba nem ülhettem bele egyedül, az anyósülésen foglalt helyet segítőm és egyben ellenőröm, Angel (mivel spanyol, ezért úgy kell ejteni Anhel, ami amúgy magyarul angyalt jelent), és neki azért előzetesen akadt tennivalója korábban. Mindent beállított előre. Kiválasztotta a megfelelő menetprogramot és beállította a stopper funkciót is, ami elindulástól a százas tempó eléréséig számolta az időt és ott automatikusan megállt.
Ezért nekem csak az maradt, hogy becsatoljam magam, bekapcsoljam a biztonsági övet, a fékpedálra állva kapcsoljam a mentefokozatot, majd a rajtjelként szolgáló zászlólengetésre leugorjak a fékről és ráugorjak a gázra. A többi már gyorsított felvétel, nemhogy nézelődni, de még feleszmélni sincs idő. Semmi mást nem láttam magam előtt, mint a célt jelentő bóját, ahol a gázról vissza kell ugranom a fékre. A bója pedig hajmeresztő tempóban száguldott felém. Százegy, százkettő, százhárom és a száznégyet már nem tudtam kimondani magamban, máris a gáz helyett a féket nyomtam, ahogy csak tudtam. Holott nem kellett volna, volt még a célegyenesből elég előttem. De, hát azt mondták, a legfontosabb a biztonság.
Beismerem, sem a sebességmérőt, sem a stoppert nem néztem. A szemem odaragadt a bójához, ezért volt jó, hogy Angel mindent előre beállított, mert így szerencsére az autó mindent rögzített. Esetemben 3,7 másodperces sprintidőt, amivel részben elégedett voltam, hiszen egy tizeddel jobb volt, mint a gyári idő! Örömömet csak az árnyékolta be, hogy az autó műszere sajnos jegyezte a legjobb időt is, ami 3,6 másodperc volt, azaz egy tizeddel az enyémnél is jobb.
Amikor kiszálltam és mondtam az időmet, a kollégáktól így is megkaptam, hogy csak azért lehettem olyan gyors, mert 20-30-40 kilóval könnyebb vagyok náluk. (Ami igaz lehet, hiszen épp fél mázsát nyomok.) Egyúttal fény derült a rekord titkára is. Azt a jelenlévő BYD főnök érte el az előző nap úgy, hogy tökegyedül ült az autóban.
Ott, azonnal fel sem figyeltem rá, de a gyorsulgatás egy másik szempontból is érdekes volt. Az újságírók egymást váltották a Seal kormánya mögött. Egyik jött a másik után, köztük én, és egymás után lezavartuk a sprintet, majd jöhetett a következő. Megvan még az emlékek között, hogy az elektromos autók az ilyen sorozatokat nem nagyon szokták bírni? Az akkumulátor töltésének fogyásával a gyorsulási hajlam csökken, az idő pedig hosszabbodik? Még a Tesla Model S is így járt hajdanán, amikor egy benzines lóerőgyárral mérközött meg többször egymás után. Lehet, hogy a próbált Sealekben tuning akkumulátor volt, mindenesetre meg sem kottyant nekik az egymás utáni próbasorozat. Az időket csak vezetőjük ügyessége illetve kétballábassága befolyásolta.
Ügyességből azonban inkább a másik próba igényelt többet, ha nem is sokkal. Az úttartási teszt ugyanis nem egyszerű szlalomból állt, hanem olyanból, ahol a bóják távolsága is különbözött, és az ívek is. Arra viszont jobb volt így, hogy ne csupán egy környezetben kelljen bizonyítania a futóműnek. Két tonna ide vagy oda, a Seal terelgetése a bóják közt egy pillanatig sem okozott gondot, köszönhetően talán annak, hogy a hátsó több lengőkaros futóművet elöl dupla lengőkaros egészítette ki. Hozzá kell azonban tenni, hogy miközben a bóják közötti cikázás tempójára egy rossz szót nem lehet szólni, ment az, mint a villám, a kormány érezhetősége és egyáltalán az egész autó reakciói még azért nem olyanok, mint amit akár egy tesla, vagy pláne egy BMW szállít. Ha így nézzük, még azért akad, amiben fejlődni lehet, de a fejlődés tempója így is lenyűgöző. Lehet, hogy mire közúton is próbálhatjuk a Sealt, már ezen is finomítanak egy adagot.
