Veterán 2024. október 18.

Felsőbb osztályba lépett – Opel Senator A 2.8 S (1978)

Az Opel Rekord E-re épülő Senator A az orr és a far ügyes áttervezésével annál elegánsabb és tartalmasabb megjelenést kapott, s kezdetben kizárólag hathengeres benzinmotorokkal kínálták. Magabiztosan hozta azt, amit egy nagy Opeltől elvárt a nép.

Írta és fotók: Ács Tibor

A nyugatnémet autóipar több mint négymillió járművet gyártott 1977‑ben, kocsijaikra minden korábbinál nagyobb volt a kereslet külföldön is. Hússszázalékos piaci részesedésével az Opel volt a legnagyobb német autógyártó. A korszak fejlesztéseit a hetvenes évek elejétől kezdve a kedvezőbb üzemanyag-fogyasztás, a nagyobb biztonság és a jobb ergonómia elérése határozta meg. A villámos márkánál ennek egyik legjobb példája az 1975-ös IAA látogatóit innovatív tolóajtókkal és futurisztikus ékformával lenyűgöző Opel GT2 volt. Az évtized második felének másik fénypontja pedig a Senator és a Monza, valamint az elsőkerék-hajtású Kadett D (1979) világpremierje lett.

Szerették még a krómozott felületeket. A négyszögletes halogén fényszórók mosó/törlőt is kaphattak

Nagykocsit akar a nép

Amikor elkezdtek belassulni az Opel KAD sorozatának értékesítési számai, jó pár hónap kihagyás után érkezett csak meg helyére a némileg kisebb limuzin Senator és kupé kivitele, a Monza. V8-ról esetükben már szó sem volt, csak hathengeresekkel tervezték őket gyártani. A kocsikat a Rekord E alapjából, annak márkaidentitásához igazodva tervezték, de annál nagyobbak lettek – a Senator a hátsó ajtó mögött a C oszlopra ablakot is kapott. E plusz oldalablak megjelenése miatt hatablakosnak is hívták a konstrukciót. Rüsselsheim határozott célja volt, hogy feldobja az értékesítési számokat. Olyan autók riválisaként jelentek meg a hathengeres osztályban, mint a BMW 5-ös sorozat, a Jaguar XJ, a Mercedes-Benz W123 és a Rover 3500. Ne feledjük, a korban még tartotta magát az Opel prémium gyártóként való megítélése! Kemény és nyűgös piacra tette be a lábát vele Rüsselsheim, vérre menő küzdelem ment itt a vevőkért. Hogy erősítse „szenátor úr” pozícióját a villámos márka, újított. Méretes – kizárólag benzines – soros motorokat vetett be, hathengeres „bütykös-fejes” egységekre korlátozva kezdetben a motorpalettát 2,8 és 3,0 literes kivitelben, 140 és 180 lóerő közötti teljesítménnyel. A nagyobb teljesítményű Senator már tényleg komoly gép volt, jó konstrukció, modern műszaki megoldásokkal, jó irányíthatósággal, bőséges teljesítménnyel, fényűző és méretes belső térrel. Mégsem durrant óriásit.

Mindenhol független kerékfelfüggesztés!

No, nézzük, mire alapoztak az Opelnél! A karosszéria aljának kialakítása során a cél a nagyobb kényelem és a biztonságos vezetési tulajdonságok elérése volt. Elöl ugye MacPherson elvű a felfüggesztés, a lengéscsillapító közel függőleges, közel áll a kerékhez: a simább gurulás rosszabb minőségű felületen is rendben. Ez a MacPherson rendszer megvolt a Rekord E-ben is; ahol inkább előreléptek, az a hátsó kerekek már független felfüggesztése – a Panhard-rudas szerkezetet kidobták. Az Opel technikusai sokat játszhattak a forgástengelyek kifinomult elrendezésének eléréséért, így szűk határok között tartották a dőlésszögek/behajlások változásait, aminek az lett az eredménye, hogy lényegében minden helyzetben alacsony az önkormányzás, a kanyarokban a terhelés változása esetén is jóindulatúan reagál a Senator/Monza feneke, miközben csökken a gumikopás. A hátsó felfüggessztés miniblokk-rugója új az autógyártásban. Nevét a változó anyagátmérőnek és a hordó alakú, kettős kúpos kialakításnak köszönheti. Ez kiküszöböli a rugótekercsekkel való érintkezést menet közben, és megakadályozza a zavaró rugózajokat. A lehető legjobb felfüggesztési kényelem érdekében minden terhelési körülmény között progresszív jelleggörbét választottak. A miniblokk-rugó nevet a maximális terhelés melletti alacsony blokkmagasság miatt választották.

Itt még mindenhez kényelmesen hozzá lehet férni, a doblemez szinte üres…

Ha már felfüggesztés! A motorfelfüggesztési feladatokra is alkalmaztak két, a motortömböt körülbelül 45 fokban támasztó hidraulikus csillapítót, amelyek hozzájárulnak az elülső rész kedvezőbb vibrációs viselkedéséhez: ferde elrendezésük csökkenti a függőleges és vízszintes rezgéseket. A motorok egyébként a jól ismert CIH (camshaft in head, vezérműtengely a hengerfejben) konstrukciós elvűek, magukat a szelepeket rövid tolórudak mozgatják. A háromliteres motor keverékét az akkori legmodernebb Bosch L-Jetronic befecskendezéstől kapja – a kisebbiket egy akkor új fejlesztésű karburátor etette. A nagy 180 lóerő teljesítményt ad le, így a Monza megfutja vele a 215 kilométer per órát, a Senator a 210-et. A legjobb gyorsulási érték 8,5/9,0 másodperc. A kisebbik motor 140 lóerőt tud, a Senator vele 10,5 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, a végsebessége 190 km/h. Automatikus váltóval két másodperccel és 5 km/h-val romlanak az értékek.

A műszaki fejlesztések között szerepel az optimális égést nagy turbulenciával biztosító, aszimmetrikus, ék formájú égéstér, a karbantartást minimálisra csökkentették az önbeálló hidraulikus szelepemelők és a tranzisztoros, érintkezésmentes gyújtás alkalmazásával. Nagy, szervorásegítős tárcsafékek (elöl belső hűtésű) vannak a kocsikon mindenhol, a megállással sem volt gond – ráadásul könnyű is a jármű.

Gigantikus belül is

Mind a limuzin, mind a kupé utasai olyan térérzetet élvezhettek, ami már eleve sugallt egyfajta prémium érzést, ez egyáltalán nem volt megszokott korábban egy ilyen típusú autóban sem. Ezt a megvesztegethetetlen mérések is megerősítették, a beltér hatalmas, öten még a kupéban is elférnek. Ezt dobják fel a legkülönfélébb színkombinációk – imádom, hogy a korban divatos volt a színes belső! Aki színes belteret választott, az minden fontos dolgot ebben a színben kapott a beltérben – a színek összhangjának köszönhetően bizsergető a hangulat ma is egy ilyen kocsiban. A fényképezett gép beltere is zöld, ami azt jelenti, hogy a műszerfal, a középkonzol, a kárpitok, a könyöklők, a küszöbtakaró díszlécek, a kéderek és a szőnyegek is mind-mind ebben az árnyalatban készültek. A jó térkínálat mellett a komfort is rendben van, az elöl teljes habpárnákkal és rugós betétekkel ellátott ülések szintén hozzájárulnak a komfortos utazáshoz.

Szépet lép

Az Opel Classic tulajdonában lévő, alig több mint ötvenezret futott kocsi szépen, s egyáltalán nem zajosan gördül, oldalszél-érzékenysége sem kritikus, még nagyobb tempónál sem – nemhiába töltött hosszú időt szélcsatornában, a markáns ékforma az aerodinamikusok és a tervezők szoros együttműködésével jött létre. A kocsi jól is fordul – az S felszereltség gyárilag kicsit ültetett, tartja az ívet. A 3,5 centiméterrel laposabb Monza ennél még jobb lehet. A motor életerőssége is rendben, bár az automatikus váltó sokat ront a dinamikán. Vigasz, hogy a többiek szerkezetei sem voltak sportosabbak a korban? A kocsi meglepően könnyű – sofőrrel együtt is másfél tonna alatt marad a tömege. Az egyik legaranyosabb mondat, amit a korabeli sajtóközleményben olvastam róla, az, hogy „a prémium benzin fogyasztása a gazdaságos határokon belül marad.” Szerintem tíz liter alá művészet behozni, de nem mértem. Szóval, megjelenés, teljesítmény, kényelem és talán fenntarthatóság terén is hozza azt, amit hoznia kellett: kiegyensúlyozott és feltűnésmentes. Arról már nem a Senator tehetett, hogy a kifinomult hathengeres szedánok annyira széles választékába csöppent bele, amilyenre korábban még sosem volt példa az európai autópiacon. S valahogy itthon sem terjedt el. Sem a Senator A-t, sem a B-t nem kapta fel a piac – a nagy villámos autók presztízse lassan hanyatlásnak indult – kevesebbet adtak el belőle, mint fent említett bármelyik konkurenséből. Igen, még a Roverből is több mint kétszer annyit gyártottak, mint a Senatorból. Az a fránya imidzs, ugye…

Az ülések nagyon kényelmesek

Típustörténet

Az 1977 őszi frankfurti autókiállításon prototípusként bemutatott Opel Senator/Monza párost 1978 februárjában kezdték el gyártani, s áprilisban és májusban mutatták be a sajtónak. Május végén értek ki a kereskedésekbe az első példányok. 1978 őszétől a kocsik a háromliteres, 150 lóerős, karburátoros motorral is elérhetők lettek. A legolcsóbb az alap, majd a C felszereltségi szint jött, a legmagasabb a CD, ez már többek között kormánymagasság-állítást, légkondicionálást, elektromos ablakokat, ülésfűtést és egyéb luxus részleteket is adott. Az S a sportosabb sofőröknek készült. Olyan extrákat is kínáltak hozzá, mint sperdiffi vagy a hátsó szintszabályozás. 1982-től érkezett az A1-et váltó, már ötfokozatú kézi váltóval kínált A2-es. Ebben már egyre kisebb (2,5; 2,2 és 2,0 literes) benzinmotorok is megjelentek, sőt, egy KKK feltöltővel erősített 2,3 literes dízel és ötszáz példányban egy comprex dízel is. 1983 májusában készült el a húszmilliomodik Opel, egy Senator. 1985 az első katalizátoros Senator megjelenésének éve – 24 lóerőt emésztett fel a technika a 180 lóerőből. 1986‑ig összesen 134 ezer darab Senator A készült, ebből közel 75 ezer példány volt az A1-es. 

MŰSZAKI ADATOK

MOTOR

2784 cm3, 140 LE

Négyütemű, vízhűtéses, hathengeres, soros benzinmotor. Egy, felül fekvő, duplex lánccal hajtott vezérműtengely, hengerenként két szelep. Hét helyen csapágyazott főtengely. Furat 92 mm, löket 69,8 mm. Összlökettérfogat 2784 cm3. Legnagyobb teljesítmény 140 LE 5200/min. Nyomaték 218 Nm 3400/min. Sűrítés 9,0. Kéttorkú karburátor. Öntöttvas hengerfej és motortömb. Elektromos rendszer 12 V. Akkumulátor 12V 44 Ah. Generátor 55 A. Motorolaj 5,5 liter. Hűtőrendszer térfogata körülbelül 9,8 liter.

ERŐÁTVITEL

Háromfokozatú, automatikus kapcsolású váltómű, padlóra szerelt váltókar.

FELÉPÍTÉS

Ötszemélyes, önhordó acélkarosszéria. Hosszában beeépített orrmotor, hátsókerék-hajtás. Elöl-hátul független kerékfelfüggesztés. Elöl MacPherson rugóstag, lengőkarok, kanyarstabilizátor. Hátul háromszög alakú keresztlengőkarok, segédkeret, miniblock rugóstag, hidraulikus lengéscsillapító, stabilizátor. Kétkörös fékrendszer, elöl belső hűtésű tárcsafék, hátul tömör tárcsafék. A hátsó kerekekre ható rögzítőfék. Golyópályás kormánymű, szervorásegítéssel.

MÉRETEK, TÖMEG

Hosszúság 4811 mm, szélesség 1728 mm, magasság 1415 mm, tengelytáv 2683 mm, nyomtáv elöl/hátul 1443/1465 mm. Csomagtér: 500 liter. Menetkész tömeg 1370 kg. Megengedett össztömeg 1900 kg. Fordulókör átmérője 10,8 m. Gumiabroncs-méret 195/70 HR 14. Az üzemanyagtartály térfogata 75 liter. Üzemanyagigény: 98 oktán.

MENETTELJESÍTMÉNYEK

(AUTOMATIKUS VÁLTÓVAL)

Legnagyobb sebesség 185 km/h. Gyorsulás 0-100 km/h-ra 12,5 s. Átlagfogyasztás 12,3 l/100 km.

Kapcsolódó cikkek