Csak őszintén!

Valószínűleg már minden fontosat megírtak a közelmúltban hatvanadik születésnapját ünneplő Ford Mustangról, ne is szaporítsuk a szót fölöslegesen. A sok jelző közül a legfontosabb talán az egyéniség – ennek a Fastbacknak bőven jutott belőle. 

Korábbi számainkban – például 2010/7, 2013/9, 2014/7 és 2018/12 – már alaposan körbejártuk a Mustang történetét, a számtalan kivitelt, inkább beszéljünk arról, hogy a Veterán Balatonfüred Concours d’Elegance idei kiadásán megkülönböztetett figyelmet kap a típus. Füreden lesz jó néhány Mustang, köztük ­­­Convertible, Boss, GT és egy tökéletes Eleanor replika is. És persze Fastback, amely talán a legmegosztóbb karosszériaváltozat mind közül. Vagy merev elutasításba ütközik, vagy nagyon bejön valakinek, mint esetünkben dr. Tibold Antalnak, aki világéletében ilyet szeretett volna.

„Szerelem volt. Van másik veteránautóm is, de ez teljesen más kategória és remélem, nem a kapuzárási pánik – vagy stílszerűbben, a kapuzárási pónik – mondatják velem, de szerintem az autótervezés egyik legszebb formáját sikerült összehozniuk a Mustang Fastbacknél. Ha jól tudom, a termelésnek úgy tizenöt százalékát adta a csapott hátú kivitel. Szerelem első látásra. Annyi, de annyi ikonikus részletet zsúfoltak az autóra, amelyek a popkultúrába is átszivárogtak; a hármas osztású hátsó csíklámpák, az első széria csík műszerfala a kerek órákkal, a hűtőmaszkon vágtázó ló – sok tiniszoba falát díszítették. Az én gyermekkoromban az autóskártya révén jött a „beoltás”. Aztán egyszer, a megfelelő csillagállás mellett beteljesült az álom.”

Egyéniség. Hangulat. Egy korszak szinonimája. A nagybetűs amerikai álom. Közhelyek? Hát hogyne, mind az. És ez miért baj? Elég egyszerű, megbízható kocsi, de fiatalos és van karaktere. Bevezetésekor valamivel kevesebb mint 2500 dollárt kértek érte, nem számított különösebben drágának. A siker elsöprő volt, bár a konkurencia sem tétlenkedett. Igazából a Plymouth Barracuda néhány héttel korábban mutatkozott be, de a sportosabb Mustang tarolt – nem véletlenül nevezzük az egész, sportos kompakt (mármint amerikai mértékkel kompakt) kategóriát Pony Car-nak. Az első évben több mint ötször annyi Mustangot adtak el, mint Barracudát, sőt, a következő modellévben már közel 102 ezer Convertible kelt el, amivel minden idők egyik legsikeresebb nyitott autója lett. Volt olyan modellév, amikor a Mustang eladásai felülmúlták a GM összes hasonló kategóriájú kocsiját, együttvéve.

„Nem impulzusvásárlás volt, szigorúan első szériás Fastbacket kerestem, 1969-ig bezáróan. Ez a formavilág tetszik igazán, az őszinteség, a fém fémből van, a króm az króm. Persze a Steve McQueen -féle 1968-as Bullitt is egy eléggé szép autó… Szóval sikerült egy ilyen gépet találni, külön örülök, hogy 1965‑ös, március 17-én született a gyártmánytáblája alapján. Az autó Varsóból érkezett, oda 2021‑ben hozták át az Államokból. Valószínűleg az élete nagy részét Kaliforniában töltötte, megvan az ottani rendszáma és az állapota is arra utal, hogy kellemes klímájú helyen használták. Rohadást, korróziót keveset találtunk rajta. Én másfél éve vettem meg a kocsit a varsói sráctól, aki kedves és korrekt figura volt – anyukája beszél is kicsit magyarul, mert Budapesten tanult, ez nagyban megkönnyítette az ügyintézést és a szerződéskötést. Ráadásul nagyon kellemes áron kínálta az autót. Interneten látott fotók alapján vettem meg és minden tökéletesen megfelelt annak, amit elmondott. Nem kerültek elő rejtett disznóságok. Ő felújítás nélkül, sárga lengyel veterános rendszámmal használta nap mint nap. Nem volt szalonállapotban, nálunk a vizsgaállomás utcájából is elkergették volna, de ő nagy boldogan eljárt vele az egyetemre, nyilván úgy kellett levakarnia az érdeklődő csajokat…

„A felújítás másfél évig tartott, karosszériamunka szerencsére alig volt, nagyon kellemesen szerelhető veterán. Gyakorlatilag minden alkatrész beszerezhető, nem is drágán. Európában is van néhány komoly kereskedő, tehát ha megrendelem az alkatrészt, három munkanap alatt itt van. A minőség is egész jó, az egyik utángyártó cég megvette a Fordtól a szerszámokat az alkatrész-utánpótlási idő után és csinálja tovább. Az egyetlen dolog, amivel meggyűlt a bajunk és persze nincs belőle utángyártott, az a kopoltyú, ami ráadásul stílusjegye az autónak. Nem üvegszál, nem préselt lemez, hanem spiáter. Törik. Ahol a vékony lamella a kopoltyúhoz ér, repedni fog, egy idő után eltörik, ha már párszor átfényezték az autót, vagy valami más behatás érte. Az ebayen sikerült fognunk egy használható darabot, persze az eladók is tudják, hogy nincs utángyártott, így nem spiáter-, hanem aranyárban megy. Nagy pacsi jár Csikós Zsoltnak, jövök neki egy sörrel, mert sokat segített, ahogy leírta, hogyan melengette és hajlítgatta a spiátert az Alfa Scudettónál. 

Nekem nagy meglepetés volt, hogy az autó nem V8-as, naivan azt hittem, hogy a Mustang az V8 és kész. Pedig nem, készültek soros hathengeres motorokkal is, több különböző hengerűrtartalommal. Aztán nagyon megszerettem, és ahogy sokan írják is, talán ez a legmegbízhatóbb Ford blokk, elég ütésálló konstrukció. Jó értelemben véve egyszerű és robusztus, ahogy az egész autó.”

Hathengeres motor – szentségtörés? Dehogy, nagyon is illik a kocsi jellegéhez, a hangja messziről árulkodik. A fotózáskor – szokás szerint – jó néhányan odajöttek bámészkodni, gyönyörködni, kérdezősködni, és szinte mindenki kiszúrta, hogy „ez” a hang nem „az” a hang. Nem a vényolcas „vartyogás”, hanem inkább vadászgépes, hathengeres surrogás. 

„Pici karosszériamunka kellett csak, az új fényezés gyönyörű lett, Szilágyi Dezső csinálta. Mindent, amit lehetett, igyekeztünk eredeti formájában megőrizni, ha már eddig ilyen jó állapotban megmaradt. Az utastér is eredeti, persze látszik, hogy az UV megcsipkedte a lánykorában még élénkpiros huzatot, most már inkább narancssárga. De nem baj. Hatvan év az hatvan év. Úgyanígy a műszerfal is eredeti, annyi engedményt kellett tennünk a korhűségnek, hogy a műszerfalban a rádiónak vágott nyílást úgy hagytuk. Még Amerikában vágta ki az egyik korábbi tulajdonos, hogy modernebb rádiót szerelhessen be. Eredetileg egy kis téglalap, kétoldalt kis kör a tekerőknek, nyilván az új rádiók nem passzolnak bele. Lehet kapni műszerfalat, de nem akartuk szétbombázni, ezért egy retro kinézetű, de egyébként modern készülék került oda. Amúgy minden eredeti, a fékek és a feszszabályzó is. 

Persze van még tennivaló, hogy hosszabb utakra is alkalmas legyen, de remekül használható, kellemes és kényelmes autó. Van elöl tárcsafék és kormányszervó, nagyon jól vezethető. Sokat akarok járni vele, és a hathengeressel nincs annyira túlmotorizálva, hogy az ember mindenképp be akarjon nevezni egy lábcédulára és egy hullazsákra az első kanyarban. Szép időben, ha süt a nap, tervezem majd használni, de a Tatrával is mindig úgy járok, hogy akármit ígér a meteorológia, ha kiállok vele, tuti esni fog. Szerintem ezzel is lesz majd. 

Zárójelben: az említett Tatra az az 1971-es évjáratú T603, amely a tavalyi Balatonfüred Concours d’Elegance-on a Veterán különdíját nyerte.