A Bugatti és a fehér holló szókapcsolat annyira elcsépelt, hogy inkább le sem írom, de attól tény marad, hogy Magyarország sem az újkori, sem az újkori, sem a klasszikus Bugattikban nem bővelkedik.
Ha már szóba került, megemlítem, mert szerintem nagy dolog: tavaly végigszáguldott az autós interneten, hogy nem is egy, de rögtön két vatta‐új Bugatti Chiront vásároltak itthon. Igaz, nem árt, ha a világ egyik legnagyobb energiaital gyártója vagy. Klasszikus Bugattiból is egy kezünkön megszámolható a hazai flotta, szóval egy újabb felbukkanása kisebb csodának számít.
Így éreztem a márciusi AMTS‐en, amikor megláttam ezt az 57‐est, pontos megnevezéssel: Bugatti Type 57 Vanvooren Galibier. A neve hosszú, mint egy parlamenti közvetítés, csak annál több tartalommal, bontsuk hát ki az elnevezést szóról‐szóra. A Bugatti Type 57 valójában nem egy típus, mint‐ sem inkább egy típuscsalád elnevezése. Az 57‐es széria tervezésében már nem az alapító Ettore, hanem fia, Jean Bugatti vett részt, soros nyolchengeres, két felülfekvő vezérműtengelyes, 3257 cm3‐es, 135 lóerős motorral szerelt túrakocsi sorozat, amelyeket a kor szokásainak megfelelően különböző karosszériaépítő cégek a megrendelő igényének megfelelően fejeztek be. A gyártás 1934 és 1940 között folyt, az alváz tengelytávolsága 3302 mm, a nyomtáv 1349 mm volt.
A Type 57 összes változatából 710 példányt gyártottak, a négyajtós szalon karosszériától a nyitott sportgépekig. A sportos modelleket az alacsony súlypont érdekében süllyesztett alvázra szerelték, de a cikkünk szereplője nem ilyen.
A Bugatti a különböző karosszéria kialakításokat az Alpok egy‐egy hágójáról nevezte el, így a Ventoux a kupékat, a Stelvio a kabriókat, míg a Galibier a négyajtós szedánokat jelöli. A Veterán feketeöves olvasói számára az elnevezés innentől már nyitott könyv, de azért leírom, a Vanvooren a karosszériaépítő cég maga.
A Bugatti máig tartó harmadkorában, 2009‐ben elkészítettek egy káprázatos (tényleg az volt a fényes króm elejével) új Galibier tanulmányt, egy szintén négyajtós, 16 hengeres szedánt, amelyen a klasszikus modellek több vonása visszaköszön. Sajnos a prototípuson kívül nem lett belőle semmi, bár a formai megoldásai a Porsche Panamerában tovább élnek.
De mit tudhatunk erről a csodálatos autóról? Szerencsére sokat. A gyártás első évéből származik, a 224‐es alváz és a száztizenkettedik motor van benne. Ezek az eredeti fődarabok a váltóval és a differenciálművel együtt. Típustiszta, vagyis nem esett áldozatul a csodálatos Bugatti‐szaporításnak, amikor elválasztják az alvázat a hajtáslánctól, és kipótolják a hiányzó alkatrészeket, és lőn, egy helyett immár két Bugattid van.
Galibierünket 1934. szeptemberében gyártották, még ez év december 18‐án megrendelték és 21‐én leszállították a zürichi Bucar Bugatti kereskedésbe bemutató autónak. Az 58576 CHF vételár mellé további tizenötezret kellett fizetni a karosszálásért, az eredeti színe szürke volt.
1938‐ban egy zürichi ügyvéd, Walter Badertscher vásárolta meg. 1950 körül átfestették feketére, majd az autóbontót üzemeltető Walter Messerli következett a tulajdonosok sorában. 1963‐ban a híres Bugatti‐gyűjtő Fritz Schlumpf csupán 2000 frankért vásárolta meg, majd hosszú bírósági hercehurca miatt 25 évre lefog‐ lalta a francia állam, közben sok nehezen pótolható, értékes alkatrészt leszereltek. Ezek: a hátsó lámpák, hűtőmaszk, karter szellőző, hátsó lökhárító és a tanksapka. A lista lehet, hogy nem is teljes.
Végül a Bugattiairól híres oxnardi Mullin‐gyűjteménybe került (van róla egy remek Youtube videó Csikós Zsolti‐ val), és onnan már egyenes út vezetett Magyarországra.
A tulajdonos a Bugatti teljes felújítását tervezi, de még a szétszerelés előtt kaptunk pár órát, hogy elkészíthessük a fotókat. Az autó így, magán viselve a 89 év nyomát is csodálatos műtárgy, hasonlóan a Maggiore tóból 2009‐ben kiemelt Bugatti Type 22 Brescia‐hoz, amely a Tó Hölgye nevet kapta, és szintén a Mullin Múzeum állandó kiállítási darabja. Tervezzük, hogy a restaurálás fontosabb pillanataiban helyzetjelentést adunk erről a nem mindennapi projektről, de most jöjjenek a képek.
Figyeljék meg, mennyire arányos a kocsi felépítése! Sportosan nyúlánk forma, elegáns, B oszlop nélküli favázas karosszéria. Az ajtókon végig futó C-alakú bemélyedés a mai Bugattikon köszön vissza. Nem látszik, de a bal első kerék sárhányójába süllyesztett pótkerék tartó öblöt barbár módon belemezeltékAmikor még nem a műszerfalon jelezték vissza a fényszórók működését, akkor a lámpatestek tetejére egy átlátszó piros műanyaggal fedett nyílást tettek. Így van ez a Topolinón és a Bugattin is, azzal a különbséggel, hogy a fém díszbe integrált gyan- tacsík trés chic (nagyon sikkes)dőközben – nem szerény összegért – sikerült beszerezni a hozzá való eredeti vízhűtőt. Van rá esély, hogy pont azt, amelyet a 25 éves zár alá helyezés alatt leloptak a kocsiról. A hűtőlamellák elzárhatóak, mint egy mai luxusautón, csak akkor nem a CO2-emisszió csökkentése volt a célHa azt gondolnánk, hogy kifogytunk a műszaki csemegékből, akkor felhívnám a figyelmet a kardántengely mellett található legalább 2 méter hosszú központi lengőkarra, ami a hátsó tengely hosszanti megvezetéséért felel és tehermentesíti a Hardy-tárcsákatA vastag, furnér borítású műszerfalon máig ott a Badertscher ügyvéd réz táblácskájaAzért kell ekkora kerék, hogy a fékdobok aláférjenek. Ez a Bugatti nem a klasszikus kovácsolt alumínium, hanem küllős kereken gurul. A képen látható küllőre tekert drótocska a kerék-kiegyensúlyozás maradékaKlasszikus Bugatti első tengely. Kovácsolt híd, hatalmas, hűtött, de itt már hidraulikus fékdobok. Azt mondják, hogy a bowdenes Bugatti fékek is nagyon jók, akkor ez milyen lehet? Azt nem tudom, hogy a képen látható lengéscsillapító eredeti-e, de 1934-ben talán még nem ilyeneket gyártottakFavázas csomagtartó abból a korból, amikor az utazáshoz nem vitték magukkal a gyerek kiságyát, a futóbiciklit, a babakocsit, a strandsátrat, a SUP-ot, és sok olyan dolgot, amelyek valójában nem is fontosak. Megelégedtek ezzel a kb. 150 literes üreggel. Igaz, akinek Bugattija volt, előreküldhette a személyzetet a sok kramanccalMinden Bugatti dísze a motortér. Amikor a mai nagy autógyárak zöme még csattogós lepkéket gyártott, a Bugattinál már alumínium motorokat készítettek gépi felü- letmarással megmunkálva. A két(!) felülfekvő vezérműtengelyt a csendesebb működésért textilbakelit fogaskerekekkel hajtják meg. A hengerfej és a hengerek egy alkatrészt alkotnak. A főtengely öt helyen csapágyazott, a dugattyúkon a kornak megfelelően négy gyűrű van. A motor tetején a vékonyodó cső a hűtővíz elosztójaA régi vizes matricák patinája megkapó ezen a képen. Az is kiderül, hogy a Bugatti Type 57 12 voltos elektromos rendszerrel szerelt, és a transzformátorok 4-4 henger gyújtásáért felelnek. Elképesztő, hogy ennyi év után is ilyen jó állapotban vannak az alkatrészekAmi sejthető volt, már látszik. A felépítmény fa váza sok helyen menthetetlenül korhadt. Amit nem látunk a képen, az a nem létező B oszlop. Tetőablak elhúzható árnyékolóval, olvasólámpa és gyönyörű barna textil borítás mindenütt. A karosszéria könnyű építési módszerrel készültA mechanika lehet szép is. Bár kiolvasni már nem tudom az irányjelző gyártójának nevét, de a boros- tyánsárga gyantabetétes kar mint egy jóféle zsebkés nyílik ki a nagy műgonddal tervezett házbólRégen az autógyárak maguk készítettek szinte minden alkatrészt, a váltókat és az öntvényeket is. Finom emlékeztető mindenki számára ez a Bugatti feliratos fedél a sebességváltó tetejénEredeti fa kormány közepén a cuki kürtgombbal. Semmi előgyújtás-szabályzó kar, mindenféle héblitől mentes, funkcionális műremek. Finom szétszerelés után megkapja a krómbevonatot a kormányrúd és a küllők, visszaragasztják a fa burkolatot és csiszolás után lelakkozzák. Így is szép, de felújítás után egyszerűen gyönyörű leszEgyedül árválkodik a fordulatszámmérő a műszer- falban, de ő sem lesz ott sokáig. Az eredeti Jaeger kombinált műszeregység szerencsére meg van, már a Haudek mester dolgozik rajta, az EFAP akármilyen szép, nem maradhatengerpart? Homokdűne? Folyótorkolat? Művészi alkotás? Egyik sem. Ebben a biztonsági oldalüvegben az évtizedek alatt a ragasztó eloxidálódott. Kilátni nem lehet rajta, de remélem, a tulajdonos bekeretezteti, mert hátulról megvilágítva jól mutat majd bármilyen modern nappalibanSzerencsére a belső kárpitozás és bőr burkolatok is megmaradtak, így a helyreállításuk nem lesz lehetetlen. A kocsi oldalán lévő C motívum az ajtók bőr zsebeinél is visszaköszön. A tulajdonosnak a restaurálás egyik legnehezebb döntését kell meghoznia, hogy megtartsa a régi, de tökéletesen nem felújítható burkolatot, vagy teljesen újat gyártsanak. Mert nem mindegy, hogy kiállítási tárgyat, vagy használható közlekedési eszközt készítünk
A Veterán Autó és Motor 2023 augusztusi számát, amiben ez a cikk található, a webáruházunkból ide kattintva rendelheti meg!
