Ha valaki Weber karburátort használ Magyarországon, az egészen biztosan járt már a Kacsári testvérek martonvásári műhelyében. Pedig alapvetően nem is a karburátorok, hanem veteránautók restaurálása a fő profiljuk, miközben az első szakmájuk szerint ötvösmesterek.
Írta: Mihályi Csaba, Fotók: Szabó-Jilek Ádám
Kacsári György és Kacsári Balázs neve sok helyről lehet ismerős. A hetvenes években Zsigulival raliztak, de építettek krosszautót is, a 2010-es években pedig egy gyönyörű gruppe 2-es Fiat 131 Racinggel álltak rajthoz a historic raliban. Na de nem az autósport miatt utaztunk Martonvásárra, hanem azért, mert ha karburátorról van szó, akkor mindenki őket ajánlja.
Sajnos a 131-es Abarth már nincs meg – féltették összetörni a hosszas munkával megépített versenyautót –, de az udvaron azért látszik, hogy itt még folyik restaurálás. Mi azonban a leghátsó műhelybe vesszük az irányt, ahol a karburátorok felújítása zajlik.
Mivel sokan Weber-specialistaként is emlegetik őket, az első kérdésem adta magát: Tényleg a Weber karburátor a legjobb?
„Az egy mítosz – legyintenek. – Tényleg jó, de a Dell’Orto ugyanazt tudja. A Weber, mármint a fekvő, kicsit úgy működik, mint amin van egy igen-nem kapcsoló. Van valahol egy alapjárata és magas fordulata, de az átmeneti tartományt nem szereti. A Dell’Orto-t viszont minden tartományban lehet állítani, meg tudod csinálni úgy, mintha befecskendezős motor lenne” – kapom az alapképzést a karburátorokból, miközben jobbra, balra kapkodom a fejem, miután gyakran előfordul, hogy egyikük kezdi a mondatot és a másik fejezi be, vagy szúr be akár csak egyetlen szót. Ezt valami félelmetes összhangban és egyetértéssel teszik, látszik, hogy évtizedek óta együtt dolgoznak és ismerik egymásnak még a gondolatát is.
De hogy visszakanyarodjunk a Weberekhez, gyorsan hozzáteszik, hogy ez persze csak a verseny karburátorokra igaz, az utcainál mind a kettő egyformán jó, sőt, még a Solex is, amit azonban nem engednek be még a portára sem.
„Az egy betegágy – mondják, majd azért némileg enyhülve hozzáteszik: – A Solex ahhoz a motorhoz jó, amire gyártották. Ha leveszed, és átrakod egy ugyanolyan köbcentis másik motorra, már nem fog működni. Nincs hozzá cserealkatrész, úgyhogy tudod ugyan mókolni, de nincs sok értelme.
Ennél már csak az az elvetemültebb, amit a 190 SL Mercire tettek, arra még a németek is azt mondják, hogy cseréljék le Weberre, ne kínlódjanak vele.
Mielőtt belemennék a további horrortörténetekbe, megtudom, hogy az első Webert 1977-ben vásárolták az 1200-as Zsiguli versenyautójukra, és mivel nem sokan értettek hozzá, maguk vették kezelésbe. És itt gyorsan el is oszlatnak egy mítoszt. Attól, mert valaki Weber karburátort tesz az autójára, nem lesz azonnal erősebb.
„Persze, hogy nem, ha túleteted a motort (sok levegőt, vagy sok benzint kap), attól nem lesz erősebb. El kell indulni a kályhától: hengerfejet módosítani, hogy kompresszióviszonyt növelj, vezérműtengelyt cserélni, nagyobb szelep kell és a végén lehet feltenni a Webert. Ezzel 20-30 százalék körüli teljesítménynövekedés érhető el, és még utcán is tudod használni.”
De mitől olyan bonyolult egy karburátor, hogy (szinte) csak ők értenek hozzá? „Nem bonyolult” – vágják rá egyszerre. Jó, ha tényleg nem az, akkor mennyi idő alatt tudnám megtanulni szétszedni és összerakni?
„A szétszedést egy óra alatt megtanítom neked, az összerakást pár hónap alatt. Ha megvagy vele, akkor egy karburátort már ismersz, jöhet a következő, az megint egy hónap.”
Tehát azért mégsem olyan egyszerű. Gyorsan kiszámolom, hogy 46 éve foglalkoznak karburátorral, így volt idejük jópár típust megtanulni. „Az a legérdekesebb a karburátorokban, hogy mindegyik más, mindegyik javítása új kihívás. Ha elakadunk, akkor jön a szakirodalom. Néha még mi is tanulunk új dolgokat.”
Szakirodalomból egyébként nincs hiány a műhelyben, mutatnak például olyan könyvet, amit Angliában is csak ötszáz példányban adtak ki és a szerző külön megköszönte nekik, hogy egyedüliként Magyarországra is rendeltek belőle. Kollégám óvatosan felhívja a figyelmemet, hogy pár hete érdeklődött a Kacsári testvéreknél, hogy Lancia Stratos karburátorral foglalkoztak-e már és amikor megérkeztünk, azzal fogadtak, hogy megjött a könyv, amit rendeltek hozzá.
Szóval bármennyire is „nem bonyolult” a karburátor javítása, azért már kezdem kapizsgálni, hogy egy fél élet tapasztalata szükséges ahhoz, hogy valaki olyan szintre jusson, mint a Kacsári testvérek. Emlékszem, hogy bő 35 évvel ezelőtt mi még tanultuk a karburátorok működését az iskolában, de ma már szinte a befecskendező rendszereket sem oktatják, van egyáltalán így utánpótlás?
„Gyuri unokája – mondják nem kis büszkeséggel a hangjukban. – Ő hároméves kora óta kint van a műhelyben, azzal kezdte, hogy sorba rakta a fúvókákat.”
Jó, hát így azért nem nehéz egy szakmába beletanulni. De tulajdonképpen Kacsáriék is autodidakta módon sajátították el.
„Rá voltunk kényszerülve. Amikor 77-ben elkezdtünk versenyezni, mi készítettük fel az autót. A Zsiguli javítási útmutatóból megtanultam a karburátort, végül is nem atomfizika. Próbáltam az én ízlésemre formálni. Amikor bevittem az utcai Zsigulimat a garanciális szervizbe, minden szerelő ki akarta próbálni, nem hitték el, hogy ilyen jól megy egy ezerkettes. Persze mindig belepiszkáltak, hogy ez így nem jó, nagy a fúvóka. Amikor hazajöttünk, állíthattuk vissza az egészet.”
Mindezt úgy tették, hogy a tanult szakmájuk mindkettőjüknek ötvös. A versenyzés miatt a Zsiguli motort kívülről fújták, de mivel az autó többi része is érdekelte őket, beiratkoztak a Fáyba estire. A szakmai gyakorlatot persze nem a műhelyben, hanem az utcán, a tanárok autóin dolgozva végezték.
Épp jókor jött ez a tudás, mert a nyolcvanas években még prosperáló ötvösszakma megrendelései – pl. Csepel Vasműnek több mint ezer hamutartó – egy szempillantás alatt megszűntek. Ekkor jött… még nem a karburátor, hanem a mentőszolgálat.
„Na akkor tanultunk nagyon sokat, mert amikor kihívtak egy autóhoz, azt ott az út szélén kellett megjavítani.” Később már nem jártak ki, csak a Sárga angyal hozta be az autókat, amiket újra életre keltettek és már mehettek is.
„Egy idő után rájöttem, hogy minden motor egyforma, ha van benzin és van szikra, akkor menni fog. A rali után autókrosszoztunk, mi magunk építettük a csővázat. Mi kísérleteztük ki, hogy milyen futómű, milyen kormánymű legyen benne. Ez is egy nagyon jó iskola volt.”
Aztán jött két év Svájc, ahol a veteránfelújítás kezdődött. „Egy Honda szerviz egyik műhelyében dolgoztunk. Behoztak egy MGB-t. Na az egy igazi bontószökevény volt. Mi gyorsan szétborítottuk a karosszériát és a motort. Kérdezték, a motort miért szedtétek szét? Hát fel kell újítani, nem? Hány MG motort csináltatok már? Egyet sem. Két nap múlva az egész műhely ott volt, hogy beindul-e. Miért ne indult volna? Tudod, benzin, szikra. A fényezésen kívül mindent mi csináltunk rajta. Amikor kész lett, két vevő szó szerint összeveszett rajta, hogy kié legyen.”
Ez azonban nem tartott sokáig, bármennyire is furcsa, megelégelték a tudatlanságot. „Képzeld el, hogy nem volt kuplung központosítójuk. Érted ezt? A seprű nyeléből csináltunk az esztergapadon. A végére teljesen elfogyott a nyele. Nem értették, mi történt a seprűvel. Végül ebből a tudatlanságból lett elegünk.”
Két év után hazajöttek és előbb zöldkártyára szakosodtak, majd ennek megszűnésekor a karburátorfelújítás mentette meg őket. Mára pedig ez az egyik fő profiljuk, és ha már Svájcban belefogtak a veteránautó restaurálásba, akkor itthon is folytatták.
„Nagyon sok angol autót készítettünk, MG-t, Jaguar E-Type-ot. Fogalmam sincs, hogy lett nemzetközi hírünk, de karburátort és komplett autót is kapunk külföldről felújításra. Az a karburátor – mutat az asztalra – Németországból, egy Porsche műhelyből érkezett.”
Kifelé menet még bekukkantunk a restauráló műhelybe, ahol éppen egy Maserati áll. Gyorsan elmesélik, hogy a nagy amerikai lökhárítóból a hátsó lámpa hogyan került vissza a helyére, és hogyan oldották meg a hátsó homlokfalat üvegből, amihez megint csak némi leleményesség kellett. De ez a Kacsári testvérek műhelyéből soha sem hiányzott. Mint ahogyan a sztorik sem, amikből az udvaron is meg hallgatunk még egyet, aztán a kapuban, majd az autó mellett állva is. És még így sem értünk a végére.
