Akár azt is mondhatnánk, hogy „már megint itt vagyunk!” Mondjuk is, de csupa örömteli felkiáltójellel, mert ez az a helyszín és ez az a rendezvény, amelyet minden évben közel ugyanabban az időpontban, ugyanazon a néhány száz méteres Balaton-parti szakaszon rendezünk, mégis minden alkalommal más és más.
Írta dr. Néveri István,
Fotók: Dékány Zsolt, Kovács Melinda, Matei Bence, Papp Zoltán
A pénteki, második Ötvös Csöpi túra nagyszerű bevezetése volt az autós – motoros hétvégének, a jól sikerült kirándulás és egyben verseny megalapozta a hétvégi jó hangulatot. Ezt csak fokozta, hogy szombat reggelre egy rég nem látott vendég is beköszönt Balatonfüredre, konkrétan a napsütés. Arról pedig, hogy a balatoni feeling teljes legyen, ezúttal is az évadnyitó vitorlásverseny látványa gondoskodott.
A szombat reggel úgy indult a Tagore sétányon, mint a Balatonfüred Concours d’Elegance hétvégéjén eddig minden alkalommal. Egymás után jöttek az álomszép, ritka és értékes veteránok, a tulajdonosok boldogok voltak, hogy újra itt vannak, a közönség szépen gyülekezett, a bemondó köszöntötte a megjelenteket, kis túlzással átlagosnak volt mondható minden. Aztán hirtelen – ahogy a Rejtő-könyvekben is olvashattuk – megállt a kés a levegőben. Csend lett, minden tekintet egy irányba szegeződött, még a varjak is elhallgattak a platánfák tetején, aztán szép lassan mindenki egy irányba kezdett lépegetni. „Gyere, ezt látni kell” – hallottam több oldalról is, és valóban.
Olyan autó érkezett, amelyet Magyarországon még a szűk veteránjárműves szakma sem látott, a nagyközönség pedig bizonyosan most először. ISO A3/C típusjellel a Millechiodi, azaz Ezer Szegecs, egy olyan versenyautó Olaszországból, amelyet csak akkor hisz el az ember, ha ott áll mellette és megsimogathatja. Ez most megtörtént velünk, és most már le merem írni, hogy ez a kocsi valóban itt van – a VAM májusi számában mindent elmondtunk erről a fantasztikus kocsiról.
És ha már a ritkaságoknál tartunk, a motoros szekció sem maradt az adósunk. Összesen tizenhat motorkerékpár érkezett, szebbnél szebbek. Lukács Ottó gyűjteményének legszebb kincsei sorakoztak fel a MAVAMSZ sátra alatt: BMW R32 1923-ból, amely az első BMW által gyártott kétkerekű, Victoria KR1 típus, hosszanti boxermotorral szerelve, ebből a típusból világviszonylatban jó ha húsz darab maradt és talán első helyen kellett volna említenünk a két Méray-t, a Méray-JAP600 SV és a Méray MARA típusokat. Ezek a motorkerékpárok így egymás mellett a motorozás történelmét tartalmazó nagykönyv arany oldalai. És ezt még fokozták Debrecenből Nagy István 1920-as évekbeli ritkaságai, egy Brough Superior SS100 Pendine és a talán kevésbé ismert, de annál érdekesebb Coventry-Eagle Flying 8.
Visszatérve az autókhoz, a Big Master Collection megbecsült darabja az 1929‑es évjáratú Cord L-29 Roadster (A Veterán 2025. januári számának címlapos kocsija), amely valószínűleg csak azért nem vitte el a nagydíjat, mert Hans Naglreiter Ausztriából elhozta a már többször megígért és régen várt Horch 500 Roadsterjét, amely nem csak ritkaságával, fantasztikus megjelenésével, hanem különleges, az egész XX. századot tükröző történelmével nyűgözte le a zsűri minden tagját. Természetesen hamarosan bemutatjuk!
A Loschán-gyűjtemény elsősorban motorkerékpárjairól ismert, hoztak is egy gyönyörűen restaurált Indian Four 402-est és egy 1931-es Harley-Davidsont, ám ezúttal az élénk kék Wanderer W25K roadsterrel keltették a legnagyobb feltűnést. Az 1945 utáni járműkollekció ugyancsak megdobogtatta a férfi és női szíveket egyaránt. Előbbieket leginkább talán a dr. Tóta Áron József Csajkája, vagy a Kaáli Autó-Motor Múzeum állandó kiállításából kihozott Lancia Flaminia Touring GT, utóbbiakat pedig mi más, mint egy piros Alfa Romeo Touring Spider, ez utóbbiból a keménytetős és a cabrio változat egyaránt testközelből megszemlélhető volt.
A gyűjtők szemében az eredeti állapot mindig nagy becsben van, az Oldtimer Automobil Kft. tulajdonosa, Berényi Zsolt ezt az igényt elégítette ki maradéktalanul egy olyan Mercedes-Benz W120-assal, amely 1968‑tól magyar tulajdonban van, történetének különlegessége egyben a rendszerváltás előtti viszonyaink görbe tükre is egyben, tíz évre ugyanis a tulajdonosa egyszerűen befalazta, annak érdekében, hogy a kocsi megússza a szocialista tulajdonba vételét, s ezzel minden bizonnyal a pusztulását. A bezártság jót tett a kocsinak, megmarad az 1959-es gyári állapotában, klasszikusan erre lehet mondani, hogy „kár lenne hozzányúlni.”
Jó volt látni az amerikai autógyártás legjobbjait: Chevrolet Camaro, Dodge Charger, Pontiac GTO, Buick Special, Chevrolet Corvette Sting Ray és több Ford Mustang színesítette a tengerentúli járművek sorát. Elmondhatjuk, hogy igazán beérett a nyolcvanas-kilencvenes évek európai autógyártása is: BMW-től Mercedesig, Ferraritól Lanciáig igazán szép, ritka és különleges típusok vonultak fel. Külön kategóriát szenteltünk a briteknek – MG, Riley, Rolls-Royce, Bentley és Rover képviselte a szigetországot.
Vasárnap a concours d‘elegance-ok szabályainak megfelelően előbb bemutattuk a járműveket, majd az elmaradhatatlan vörös szőnyeg következett, ahol a díjazottak átvehették a szervezők és a szponzorok által felajánlott nyereményeket. A győzteseket bemutató képgaléria ide kattintva érhető el.
II. Ötvös Csöpi emléktúra, Balatonfüred
Hagyományok útjain
Tűz, Csucsu! Bujtor István, azaz Ötvöcs Csöpi ellentmondást nem tűrően adta ki a parancsot a Pogány Madonna című, mára már klasszikussá érett mozifilm híres autós üldözésében, és Csucsu az ezerkettes Zsiguli rendőrautó lovai közé csapott. Úgy másfél perc múlva el is érték a 80 km/h körüli sebességet, Csöpinek esélye sem lett volna a rabló nyomába érni, ha nem jön éppen egy helikopter a kötéllétrával.
Ha nem is az autós üldözés lendületével, de percenkénti indítással rajtolt péntek délelőtt Balatonfüredről a Concours d’Elegance előrendezvényeként az Ötvös Csöpi Túra mezőnye. A profi módon megszervezett 1/100-as jellegű, de más feladatokkal is színesített játékos versenyt az Oldtimer Trophy csapata szervezte és bonyolította le. Bár játéknak és szórakozásnak tekintette minden résztvevő, az időmérő zárt szakaszait mindenki komolyan vette, 1/100-as szakaszt néhány hibapontnál többel nem lehetett nyerni, két esetben is mindössze egy hibaponttal zárt a későbbi győztes, amely egy századmásodpercnyi tévedést jelent.
A túra útvonala is klasszikusnak mondható, a Balaton-felvidék legszebb tájait járták be a versenyzők. Rögtön a rajt után elhaladt a mezőny a film híressé vált és véletlenül rögzített balesetes helyszínén, a tihanyi vízparti szakaszon, majd a 71-es főútra kikanyarodva az Aszófő előtti egyenesben a már említett helikopteres jelentsor is megelevenedett a résztvevők lelki szemei előtt. Következtek a Káli-medence legszebb települései, Dörgicse, Pécsely, Nagyvázsony, majd a Petendi langalló ebéd után Zánka, Aszófő, Balatonszőlős érintésével a cél, természetesen Balatonfüreden, a Tagore sétány előtt. Aki betartotta az egyébként tűpontos itiner utasításait, pontosan 119,83 km megtétele után pillanthatta meg a kockás zászlót és bizonyos, hogy a résztvevők többsége ebben a pillanatban megfogadta, hogy jövőre is eljön. Az abszolút nyertes Édes Levente lett 12 hibaponttal, a második Gál István (70 hibapont), a harmadik pedig Stoye Miklós (81 hibapont).
Mi mással zárulhatott a nap, mint egy jó hangulatú díjkiosztóval, amelyre méltó módon, a másnapi concours d’elegance kiállítás és szépségverseny eleganciájához igazodva a Vitorlás étteremben került sor. Ekkor már a délutáni szakadó eső kellemetlenségeit is feledve a győztesek – két pohár pezsgő között – a Veterán Autó és Motor, valamint a Millers Oils díjait vehették át.
