Házigazdánk álláspontja szerint egy BMW‑gyűjtemény ott kezdődik, hogy kötelező jelleggel kell állnia a garázsban egy kocsinak a 02-es szériából és egy E24-es belső kódjelű 6-os coupénak.
Kajdi Lajos már fiatal autószerelőként az 1970-as években a BMW-re tette le voksát. Érdeklődését megerősítette egy rendhagyó kirándulás az IBUSZ szervezésében 1979-ben, amikor autóbuszos útra lehetett jelentkezni az osztrák Forma-1-es versenyre. A pálya körüli parkolóban tucatszámra álltak a korabeli nyugati gyártmányok, BMW-k is. Nem meglepő, hogy első modern autója a 3-as sorozat E21-es belső kódjelű 320-as karburátoros típusa volt. A dinamikus, jól kezelhető autó beváltotta a hozzá fűzött reményeit, sőt még tovább is fokozta különösen erőteljes hangjával.
Az évek alatt egyes típusokból számos példány fordult meg kezei között. Gyűjteménye első tagja egy 1502-es típus volt, amelyet időközben lecserélt egy jóval ritkább 1971-es gyártású, narancssárga (inka orange) színű 2002-es Touringra. Lajos filozófiája, hogy különleges, nem mindennapi kiadásokat tart meg hosszútávon, elsősorban kupékat. Célja a legnagyobb motorral szerelt autók megőrzése minden szériából. A második gép egy fehér 635 Csi volt az E24-es szériából. Így sikerült elérni saját maga által támasztott követelményt, egy alap BMW-gyűjteményt. A kedve ezek után sem lanyhult, sőt újabb érdekes autókra fókuszált, méghozzá egy E9 kupéra. Ezután nagyot gondolt és nem hagyta meg az eredeti, gyári kivitelben, hanem Frank Stella munkája nyomán Art Car versenyautót építettek belőle versenypályán való részvétel céljából. Fehér alapra fekete négyzetrácsokat valóban művészet volt elkészíteni. A motor eltér az eredetitől, egy 3,8 literes E34-es M5 motor lett turbófeltöltővel. Az E9-es átépítésébe annyira belejöttek, hogy még egy másikba is belevágtak driftversenyzés miatt.
Újabb célt tűzött ki maga elé, miszerint a hetes sorozat tagjait szeretné begyűjteni, méghozzá a legnagyobb motorváltozatokkal. Ezután bővült az autók sora egy turbós, E23‑as 745i limuzinnal 1985-ből. A második 7-es, az E32-es szériából egy 750iL-t sikerült Németországból vásárolni. 12 hengeres motorja és a hosszított karosszéria miatt csapott le rá Lajos. Az időrendi sorban következő E38-as 7-es kiadás lett az új kiszemelt. Sikerült szert tennie egy rendkívül ritka kivitelre, egy 12 hengeres L7-es változatra, amely eredetileg japán export volt, viszont ő már Hollandiában vásárolta. A különkiadás a hosszított modellhez képest is 250 milliméterrel nagyobb tengelytávolságot kapott, ezzel 5,37 méterre növelték a luxusautó hosszát. Összesen 899 darabot gyártottak belőle 1996 és 2001 között. A sort a gyűjtemény legfiatalabb tagja zárja, a megosztó külsejű, E66 kódjelű, 12 hengeres, 2007-es gyártású 760Li.
„M” részleg
Egy BMW-gyűjtemény mit sem érne az M Motorsport részleg által fejlesztett típusok nélkül. A terembe belépve azonnal megakad a szemünk a főnixsárga (phoenix gelb) E46-os szériába tartozó M3 kupén. Az SMG automataváltóval szerelt autó sokak szerint a hármas sorozat legjobban sikerült M3-as változata. Tovább tekintve feltűnik az E34-es kódú, manuális váltóval szerelt, hathengeres M5-ös. A nyolcvanas évek végi szedán kora egyik legerősebb üzleti limuzinja volt. Akárcsak utódja, az E39 M5, szintén manuális váltóval. Érdekessége, hogy ebbe a típusba a hagyományos soros hathengeres motor helyett már V8-as került.
Muzeális minősítéssel
A gyűjtemény összes darabja tökéletes műszaki állapotban van, bármikor indítható. Továbbá négy autó OT-rendszámmal is rendelkezik. Személyes kedvencem az E30‑as széria hibátlan állapotú, piros színű 325i kabrió változata. Szintén muzeális minősítéssel bír a 02-es touring, a hatos cápa és az M5-ös korábbi kiadása. Tulajdonos joggal lehet büszke erre a sorra. Elmondása szerint az autókat nem szoborként kezeli, rendszeresen használja őket kisebb-nagyobb utazásokhoz. Külön bemutatóterem gondoskodik a remekművek megfelelő tárolásáról. A jövőben is szeretne még bővíteni, viszont a meglévő autókból nem ad el.
Írta: Taskó Miklós
Fotók: Papp Zoltán
