Hagyomány és megújulás, rengeteg kézi munka és csúcstechnológia, olajosan dübörgő nehézipar és karbonsemleges gyártás. A Nissan sunderlandi gyárában jártunk
Az egyik első dolog, amit elmondtak nekünk a gyárlátogatás során az volt, hogy vagy egy évtizede nem járt itt újságíró. Ettől rögtön nagyon különleges helyzetben éreztük magunkat, de én pont jártam már itt akkor. És azt is a tudtunkra hozták, hogy mindent megmutatnak, fényképezhetünk, videózhatunk szabadon, eljutunk minden érdekes helyszínre. Nos, ez legutóbb nem így volt, ezen a téren a fejlődés megkérdőjelezhetetlen.
Jó pár órai üzemlátogatás után viszont ott motoszkált bennem a kérdés, hogy mit is akarnak nekünk megmutatni IGAZÁN? Persze, láttam újdonságokat, de rengeteg dolog ismerős volt. Már a hazafelé tartó repülőúton állt össze bennem a kép, hogy a fő üzenet az volt: élnek és fejlődnek.
A Nissan még 1984-ben határozott arról, hogy itt gyárat épít, és 1986-ban, Margaret Thatcher, az akkori miniszterelnök jelenlétében nyitották meg. Emblematikus beruházás volt, hiszen Nagy-Britannia hagyományos iparágai, mint a hajógyártás és a szénbányászat, épp megszűntek, a munkanélküliség, az ezek elleni tiltakozás, a sztrájkok az egekbe szöktek. Így szimbólumértékű is volt, hogy éppen ezen a területen indult el egy modern gyár, ami fel tudta szívni a korábban más iparágakban dolgozók egy részét.
Sunderlandban közel negyven év alatt több mint 11 millió autót gyártottak. Az első, a kocka formájú Nissan Bluebird még alapvetően Japánban készült, igen kevés hozzáadott értékkel. Ez azóta teljesen megváltozott. A fő modell a Qashqai, amely mellett jelenleg Juke-ok gurulnak le a szalagokról. Tavaly több mint 325 000 autó készült itt, és került aztán forgalomba a világ 100 országában. Mindezt 6000 ember állítja elő.
A munkaerő-felvétel a gyárba folyamatos, és első látásra egyszerűnek tűnik. Mi is kipróbálhattuk azt a feladatsort, amelyet a jelentkezőknek teljesíteniük kell. Csavarbetekerés trükkös alátétekkel nem jól látható helyre, kábelvégek összeillesztése, lezáró dugó berakása, egy kipufogófüggesztő gumi felrakása, és végül egy vezérlőelektronika konzolra, majd a falra szerelése. Nem ördöngösség, de mindezt többször, egymás után, szintidőre, az már kihívás. Az instruktorok, akik a jelentkezőket és minket is fogadtak, mind több évtizedet a szalag mellett lehúzott rutinos munkások. A jelentkezők azt érezhetik, hogy közülük való, segítőkész fickók, de minden trükköt ismernek. Az én segítőmnek is széles mosolyra húzódott a szája, amikor a sebességnövelés érdekében lehagytam az alátéteket a csavarozásnál. Elmondta, hogy ilyenért nem szólnak, de az értékelőlapra felkerül. Egyébként a jelentkezők egyharmada jut át ezen a felvételi lépcsőn, másik harmada elbukik – a harmadik harmad pedig el se jön.
A présüzemben, ahol a karosszériaelemek kialakítása zajlik, már az első magyarázó tablón látszott, hogy 2024-et írunk. A táblán azt láttuk, hogy legalább négy európai országból érkezik az alapanyag – és erről mindenkinek eszébe jutott a Brexit, az, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, így vám- és útlevél-ellenőrzés van a határán. A “hogy is működnek azóta a dolgok” kérdésre mindenhol egy jó nagy sóhajjal kezdődött a válasz, és azzal folytatódott, hogy valahogy megoldjuk.
Ez volt az egyik dolog, amit meg akartak mutatni. A Brexit után nagyjából minden autógyár helyzete megkérdőjeleződött a szigetországban, főleg az olyan, a kontinenssel erős szimbiózisban működőké, mint a NIssané. Van, ahol komoly leépítésekre került sor, de Sunderlandben valahogy kiegyenesedtek a dolgok.
Sőt, igencsak ambiciózus fejlesztések kezdődnek. Ebből az egyik a saját energiaellátás megteremtése. Jelenleg is működik két napelem- és szélerőműpark a gyár mellett, ami 5-+20, illetve 7 MW energiát tud adni, de nem közvetlenül a gyárnak. Ez ugyanis az országos energiahálózatra csatlakozik. Oda tud betáplálni, és a gyár onnan kap energiát. Ezt akarják úgy kibővíteni, hogy 100%-ban el tudják magukat látni, kellő akkumulátoros pufferkapacitásuk is legyen a nemzeti elektromos elosztóhálózattól való nagyfokú függetlenedésre – és kiszolgálja mindez a bővítést is.
A sunderlandi gyár ugyanis nőni fog. Már most is működik egy elektromos hajtásokat összeszerelő üzemegység, de szemmel láthatóan ott még bőven van hely kapacitásnövelésre. Láthattunk futószalag-bővítést, ahol éppen egy akkupakkbeszerelőhely-elágazást illesztettek a láncba. És persze láttunk és hallottunk számokat a teljesen karbonsemleges gyártásról és termékpalettáról, növekedésről, lehetséges új modellekről. Ha mindez valóra válik, biztosan nem kell újabb tíz évet várni arra, hogy újságírókat hívjon a Nissan Sunderlandbe.
Busánszky Lajos
