„Hogyha Dáriusz lennék, talán egy Alfa Romeot vennék, de azért csalfa Romeo nem lennék, ne félj!” Komár László 1987-ben megjelent „Ez a divat” című albumának talán legsikeresebb nótája kezdődött a fenti sorokkal és rögtön az első gondolatával vitába is szállnék. Ahhoz ugyanis, hogy akár akkoriban, akár manapság egy Alfa Romeo tulajdonosa akart, vagy akar lenni valaki, nem szükséges dáriuszi gazdagsággal rendelkezni.

Írta: dr. Néveri István Fotók: Papp Zoltán

Mindez nem jelenti azt, hogy egy Alfa Romeo Spider bármikor is népautó lett volna, ha más nem is, a három főbb változatának legyártott alig százezres darabszáma már önmagában kizárja a népautó titulust, de az is tény, hogy az olasz nagyágyú típusokhoz képest elérhető áron meg lehetett lehet szerezni a stílusos kabrióélményt egy Spiderrel.

A kocsi, amely csak olasz lehet

Ahhoz, hogy az Alfa Romeo Spidert megértsük, kicsit át kell érezni az 1960-as évek Olaszországát. A háborús évekre már csak az idősebbek emlékeznek, békés, napsütötte évek köszöntöttek be, a nagyvárosokban már nagy volt a nyüzsgés, ezernyi robogó körözött a Colosseum körül, a Trevi-kút vízébe dobott sok-sok aprópénz között Anita Ekberg sétált, dolce vita volt kis- és nagybetűvel egyaránt, a Juventus sorra nyerte a bajnoki címeket, a rádióban már az új sztár, Adriano Celentano dalait játszották, reggelente megteltek a kávézók egy-egy napindító espressóra, olyan idilli volt minden. És persze az autógyárak, dizájnstúdiók, el sem kezdem felsorolni, kik dolgoztak, milyen típusok jöttek ki akkoriban. Ebbe a sorba remekül illeszkedett az Alfa Romeo, szinte szükségszerű volt a Duetto megjelenése. A szabadságszerető, életigenlő népnek kellett egy ilyen típus, és nem csak azoknak, akik megengedhették maguknak, hanem egész Olaszországnak. Így vált ez a kocsi a szabadság szinonimájává.

Minek nevezzelek?

A jármű bemutatását kezdjük mindenekelőtt a nevével. A Spider elnevezés ugyanis a legkevésbé hangzik olaszosan, sokkal inkább angol nyelvterületről származó kifejezésnek tűnik. És valóban, Angliában és az USA-ban egyaránt speeder-nek nevezték azt a kisméretű, általában két személy szállítására alkalmas vasúti pálya- vagy személyzeti kocsit, amellyel a vasúti dolgozók könnyen és viszonylag gyorsan, rugalmasan tudtak közlekedni a síneken. A Speeder elnevezést a lovassport is ismerte, itt is a kétszemélyes, gyors, könnyű fogatokat nevezték így, a lényeg azonban az, hogy a köztudatba az elnevezés a kétszemélyes, általában kisebb méretű, könnyű szállítóeszköz révén ivódott be. Megjegyzem, az angol nyelvből származtatva a spider pókot jelent, így nevezték – talán némi iróniával – a XIX. és XX. század fordulóján azokat a kialakuló autókat, amelyek még a négy nagyméretű szekérkerékkel rendelkeztek, köztük pedig karosszériaelem nélkül alul a motor és a hajtás, fölötte pedig egy vagy két ülőhely. Később a kétüléses, már klasszikus roadsterek őshazája Anglia lett, az 1950-es évektől az MG, Triumph, Austin-Healey, Jaguar számos típusa készült kétüléses roadsterként, azonban a Spider elnevezést a kezdetektől az Alfa használta a kétüléseseire, végül 1966-tól vált önálló típussá.

A névhasználat további érdekessége, hogy a legelső darabok még Duetto, vagy Duetto Spider néven kerültek forgalomba, de miután a Duetto kifejezést elhagyni kényszerültek, maradt simán a Spider név és ezzel futott végig a típus, egészen 1993‑ig, amikor befejeződött az utolsó változat, a Spider Nuovo gyártása. A spider, spyder és a roadster kifejezések szinonimaként használhatóak, országonként, gyártónként változik az elnevezés. Az Alfa Romeo esetén a helyes írásmód a Spider, egyszerűen azért, mert az olasz ábécé nem ismeri az „y” betűt.

Variációk

A modellsorozat 1966-ban indult az 1600 Duetto Spider változattal. Motorja az egyik olasz ikon, 1570 köbcentiméteres, négyhengeres könnyűfém motor, dupla vezérműtengely, két Weber karburátor, ötfokozatú kéziváltó, Pininfarina vonalakkal, elöl független kerékfelfüggesztéssel, tárcsafékekkel, hátsókerék-hajtással, klasszikus olaszos beltérrel – ez így maga az álom. Később a motorválaszték bővült, ekkor a Duetto megjelölést már elhagyták, 1300, 1750 és 1962 köbcentis, azaz kétliteres motorral is szerelték, az 1,3‑as kivitel Junior néven került forgalomba. Egy kissé típusidegen, de azzal együtt gyönyörű próbálkozás volt a Fastback, vagyis a keménytetős változat. Egészen 1982-ig gyártásban voltak a különböző variációk, ekkor érkezett el az első jelentős modellfrissítés ideje. A kocsi főbb vonalai, mindenekelőtt a jellegzetes orrkiképzés és első lámpaelhelyezés megmaradtak, kétféle motort, az 1,6-ost és a kétliterest tartották meg a korábbi választékból, általában igazgattak a kocsin az amerikai piac igényei szerint. Azon lehet vitatkozni, hogy a vastagon gumírozott és a kocsi oldalán a kerékvájatokig nyúló első és hátsó lökhárító jót tett-e a kocsi karakterisztikájának, mindenesetre a kor ezt diktálta. A sorozat zárásaként 1990 és 1993 között még Spider Nuovo néven megérkezett egy harmadik széria is, átrajzolt farral, színre fújt műanyag lökhárítókkal, több pontján a kilencvenes éveknek megfelelően modernizálva, de a Duetto szépségét, finom vonalait nem tudta überelni. Mégis, ha egymás mellett áll a három, pontosabban a Duetto önállóságával a négy generáció, eldönthetetlen, hogy melyiket válasszam.

Filmbeli főszerep

Többször előfordult a film- és járműtörténelemben, hogy egy típust Hollywood tett ismertté, sőt híressé. Hiába, a filmművészet ízlésformáló hatása vitathatatlan és ehhez az alkotók minden eszközt igénybe vesznek. Ezek közül az egyik legfontosabb az autó, a filmbéli feladathoz stílusában, karakterében a legmegfelelőbb kocsit kell választani. Így történt ez az 1967-es Diploma előtt című filmben is, Dustin Hoffman és Anne Bancroft főszereplésével. A filmben az elit iskolát éppen befejező fiatalember nagy reményekkel vág neki az életnek, mígnem a roppant gazdag és csinos, ám lényegesen idősebb szomszédasszony hálójába nem kerül. Bár eleinte tetszik neki az ifjú szerető szerepe, hamarosan teherré válik, különösen, mert beleszeret a szomszédasszony lányába. A konfliktus odáig fajul, hogy a lánynak sebtében kitűzött esküvőjéről kell megszöktetnie a menyasszonyt. A film Golden Globe-díjas a legjobb vígjáték és musical kategóriában, rendezője, Mike Nichols 1968-ban Oscar-díjat kapott. A sikerekhez minden bizonnyal hozzájárult a kulcsjelenetekben gyakran felbukkanó piros Alfa Romeo Duetto Spider is!

A mindennapok élménye

A bemutatott darab egy 1976-os, felújított példány, bár esetében a felújítás nem jelentett teljes, minden alkatrészre kiterjedő restaurálást, mert az első, ausztriai tulajdonosa is lelkiismeretes autós emberként vigyázva, szép állapotában őrizte meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem egy féltve őrzött és minden porszemtől megóvott műtárgyról beszélünk, hanem egy olyan autóról, amely kora tavasztól késő őszig élményautózást nyújt vezetőjének és utasának egyaránt. Ha a Spiderek sorában az első szériának a Duettót nevezzük, 1976-os évjáratával ez egy második szériás darab, amely már négyféle motorral került piacra, ezek egyike az 1300‑as, legkisebb, Juniornak nevezett változat.

A gyári adatok nyolcvan fölötti lóerőt ígértek, amely mondható szerénynek is, bár a hátsó kerekeket azért ki tudja pörgetni, ha nagyon muszáj. Első ránézésre idegennek tűnnek a felnik, s valóban, a Spiderek egyik generációját sem adták ki ilyen kerekekkel a gyárból, de jelen esetben ez egy könnyedén megbocsátható bűn. Nem csupán azért, mert gyönyörűek és stílusában, karakterében szépen illeszkednek, hanem azért is, mert ezek is Alfa felnik, konkrétan az igen kis szériában gyártott Alfa Romeo Junior Zagato típusról származnak.

A beltér minden olyan igényt kielégít, amely nem a XXI. század elkényeztetett, ám mégis lebutított igényeiből fakad. Nincs tepsi méretű monitor, de van két karakterisztikus, klasszikus kerek műszer, fordulatszámmérővel, sebességmérővel, kisebb, ugyancsak kerek kiegészítő órákkal, nincs marhabőrből font cérnával varrt, fűthető bőrkormány, de van elegáns és ízléses bakelit, nincs a kanyar dőlésszögével együtt változó oldaltartást biztosító masszírozó üléstámasz, de vannak egyszerű, ám mégis kényelmes műbőr ülések és bár nincs egy mai kabrióra jellemző, buborékszerűen fejünk fölé emelkedő szélvédőkeret, de nekünk ez így megfelel, mert egy igazi kabrió úgy jó, ha lobog a hajunk. A vászontető természetesen csak kézzel működtethető, de gyakorlott mozdulatokkal alig fél percet vesz igénybe, bár a lehajtás során itt is vigyázni kell, hogy a vászontetőbe épített hátsó ablak ne törjön meg. A két utas kényelmesen tud elhelyezkedni, a vezetői üléspozíció tökéletes, a kormány bármely állása mellett jól áttekinthetőek a műszerek.

Az utas helye is mondhatni korának megfelelő, bár az ülést viszonylag kis távolsággal csak előre és hátra lehet állítani, mégis elegendő a lábtér, a kicsi, ám elegáns kesztyűtartó jól kézre áll, összességében szépen teljesíti a kocsi mindazt, amit ígértek vele. A kabrióval való utazás nem a csendes, meghitt beszélgetésekről szól, de úgy 70-80 km/h sebességig normál hangerővel lehet beszélgetni a kocsiban, fölötte pedig fölösleges. Egyszerűen át kell adni magunkat az autózás élményének, mert a Spidert ezért találták ki. Mondják: mindennek megvan a helye, ideje, módja. Ha ezt elfogadva ülünk be egy Spiderbe, kiszállni már boldogabban fogunk.

Vezetési élmények

A szabadság szinonimája – szól a cím. És valóban: egy Alfa Romeo Spidert vezetni valahogy más, mint bármely más roadstert. Nem azért, mert másként fúj a szél, vagy másként süt a nap, hanem mert egy nehezen megmagyarázható érzéssel párosul. Ha egy ilyen Alfával kocsikázunk bárhol az országban, bármilyen gyönyörű útvonalon, hamar Amalfi kacskaringós szerpentinjén, San Remo tengerparti panoráma útján, esetleg a Comói-tó partján képzeljük magunkat. És ezt az élményt az sem csökkenti, hogy a kipróbált kocsink a típus leggyengébb változata, mert valljuk be, az 1,3-as motor nem váltja meg a világot.

Viszont ami a motorerőből talán hiányzik, azt kárpótolja a nagyon finom és pontos ötfokozatú váltó, rá sem kell nézni a fordulatszámmérőre, könnyedén, tévedhetetlenül érezni lehet valamennyi fokozat végét. Ha már a fordulatszámmérőt emlegettem, nem lehet szó nélkül elmenni az olasz autóknál már-már unalomig emlegetett és dicsért kerek műszerek mellett sem. Formájuk, elrendezésük, stílusuk megunhatatlan, egyszerűen gyönyörűek. Természetesen azt nem tudtam kipróbálni, hogy hol lehet a kocsi végsebessége, de őszintén, nem is akartam. Hiába írnak a gyári adatok az 1,3-as motornál 170-180 km/h körüli végsebességet, ez a kocsi nem a száguldásról szól. Ha egy Alfa Romeód van, különösen egy ilyen Spider, azt előbb nézegetni kell, aztán megsimogatni, ha nem hallja senki, lehet kicsit becézni és ha felkészültetek mindketten, te is és a kocsi is, szép nyugodtan lehet vele indulni.

MŰSZAKI ADATOK

MOTOR

1290 cm3, 89 LE

Soros, négyhengeres, négyütemű benzinmotor. Könnyűfém motorblokk és hengerfej. Folyadékhűtés, két vezérműtengely a hengerfejben (DOHC). Furat 74 mm, löket 75 mm, összlökettérfogat 1290 cm3. Sűrítési arány 9:1. Két db. Weber DCOE 28 karburátor. Legnagyobb teljesítmény 89 LE, 6000/min. Nyomaték 118 Nm, 3200/min. Elektromos rendszer 12V.

ERŐÁTVITEL

Orrmotor, hátsókerék-meghajtás. Ötfokozatú manuális váltó. Minden fokozat szinkronizált, váltókar középen.

FELÉPÍTÉS

Kétszemélyes önhordó acélkarosszéria. Elöl független felfüggesztés tekercsrugóval, hidraulikus lengéscsillapítóval. Hátul merev tengely cavarrugóval, hidraulikus lengéscsillapítóval. Kétkörös hidraulikus fékrendszer rásegítéssel, elöl-hátul tárcsafék. Hátsó tengelyre ható rögzítőfék.

MÉRETEK, TÖMEG

Hosszúság 4120 mm, szélesség 1630 mm, magasság 1290 mm, tengelytáv 2250 mm, nyomtáv elöl/hátul 1324/1274 mm. Menetkész tömeg 990 kg. Gumiabroncs 155SR15. Üzemanyagtartály 46 liter.

MENETTELJESÍTMÉNYEK

Gyorsulás 0-100 km/h: 14 s Végsebesség: 174 km/h

The gallery was not found!