A Deloitte tanácsadó cég globális autóipari fogyasztói tanulmányának eredményei azt mutatják, rossz irányba mennek a presztízsgyártók
Az új autók folyamatosan drágulnak. Szinte mindegy, hogy hol készülnek, mekkora a presztízsük, milyen technika van bennük. A gyártók persze magyarázatot tudnak erre adni, a legtöbbször azt, hogy megnövekedett alapfelszereltség, de gyakran ezzel leplezik azt a tényt, hogy a belépőszintű modellek kikerülnek a kínálatból, mert egyszerűen nem lehet rajtuk annyi pénzt keresni.
Az európai előírások is okolhatók az áremelkedésért, amelyek egyre több asszisztensrendszert tesznek kötelezővé, és szigorú kibocsátási határértékekkel rendelkező, drága kipufogógáz-tisztító rendszereket írnak elő. A vásárlóra gyakorolt hatás viszont ugyan az. A legtöbb vevőjelölt elkerekedett szemekkel figyeli az árlistákat, egyre többek számára válik elérhetetlenné az új autó. És nem csak itthon, ahol az infláció és a forint árfolyamingadozása tovább fokozza ezeket a folyamatokat. Az olyan nagy és stabil piacokon, mint Németország is érezhető ez a folyamat. Ott egy 90 LE-s Golf 2021-ben még 20 700 eurónál kezdődött, addig 2023-ban a kompakt wolfsburgi modellek egyike sem lesz kapható 31 145 eurónál olcsóbban. A modelltől függően 30 százalék feletti áremelkedés egy modellciklus alatt ott is tetten.
A folyamatot tovább súlyosbítja, hogy több teljes modellcsalád, főleg kisautók, szűnnek meg teljesen, így az új autók átlagára drasztikusan megemelkedett. Az elmúlt években a német piacon ez 44 908 euróról 53 525 euróra emelkedett.
Tényleg ezt, egyre drágább autókat akarnak a vásárlók? A német gyártók marketingosztályai szerint igen. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy a hazai piacuk nagy, komoly vásárlóerővel és az emberek, hasonlóan Nagy-Britanniához, fontosnak tartják, hogy mivel járnak, prezentálnak az autójukkal. Ha valaki prémium kategóriába sorolja magát, akkor ilyen autót is kell tartanai, ami szöges ellentéte például annak, ahogy a franciák jó része gondolkodik erről. A Mercedesnél az igazgatótanács elnöke, Ola Källenius nyíltan hirdette meg azt a stratégiát, miszerint a csillagos márka luxustermék. A vásárlók az értékesítési adatok szerint elfogadták ezt, hűségesek voltak a márkához, és nem kellett félni a távol-keleti autóktól, mert azok állítólag alacsonyabb minőségűek.
Az ár fontosabb, mint a márka
Úgy tűnik, hogy ez a folyamat nem tarható fenn sokáig, fordulóponthoz érkezett az iparág. A Deloitte könyvvizsgáló cég megbízásából készült “Globális autóipari fogyasztói tanulmány” keretében 26 országban 27 000 embert kérdeztek meg autóvásárlási szokásaikról, és az eredmények valószínűleg sok gyártót gondolkodásra késztetnek, ugyanis a válaszadók több mint fele az árat nevezte meg a legfontosabb szempontként autóvásárláskor. Sokkal fontosabbnak, mint a márkáét. Sőt, 55 százalékot egyáltalán nem érdekel milyen gyártó milyen típusú autójában ül, amíg a jármű megfelel az igényeinek.
Mik ezek? A felmérés szerint messze a legfontosabb az ár, miszerint egy autó ne kerüljön többe 30 000 eurónál, vagyis nagyjából 11-12 000 000 forintnál. Ezt a határt meglepően globális, a megkérdezettek 55 százaléka is ezt adta meg.
A 2035-re tervezett elektromos átállással is gondok lehetnek. Nem lehet elvárni, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki ilyen autóval közlekedjen, fontos, hogy addig folyamatosan növekedjen a részarányuk az utakon. Ez nehéz lesz, ugyanis a felmérés szerint a potenciális vásárlók mindössze 13 százaléka gondolkodik egyáltalán egy tisztán elektromos járművön. Ugyanakkor a belsőégésű motorral hajtott járművekre vonatkozó vásárlási szándék az előző évhez képest négy százalékkal 49-re emelkedett. Nem meglepő az adat, hiszen 30 000 euróért, 11-12 000 000 forintért alig találni teljes értékű, a mindennapokban jól használható elektromos autó.
