A fehér elefánt

Cagiva Elefant 900ie Lucky Explorer (1990) Annak ellenére, hogy vérbeli terepjáró kalandor, szíve egy sportgépből származik és a kor legjobb technikáját kapta. Harminc éve népszerű, pedig alig ezer darabot gyártottak belőle. És az egyik itt van közöttünk.

Szöveg és kép: Mező János

Tök jó, ha az embernek vannak fura haverjai. Nekem elég sok ilyen akad. Ott van például Farkas Roland, vagyis Roli, aki mániákusságban eléri a Michelin három csillagot. Érdekes fazon, több dolog miatt is. Például elképesztő helyeken motorozik, sokszor egyedül és szinte titokban. Egyáltalán nem fűti semmiféle exhibicionista közlési kényszer, nem egy egzotikus útjáról szinte csak véletlenül értesültünk még mi, közeli ismerősei is. Motorozott már Közép- és Dél-Amerikában, Indiában, Nepálban, legutóbb pedig Indonéziában, Jáva szigetén.

Mint majd azt látni fogjuk, zsenge ifjúkora óta mániákusan szereti a motorokat, leginkább a Ducatikat. Ez a mániája oda vezetett, hogy mára egy igazi ritkaság, egy gyűjtői darab, egy Cagiva Elefant 900ie Lucky Explorer van a birtokában. Akik járatosak a motortörténelemben, azok számára nincs ellentmondás e mondatban, akik kevésbé, azoknak eláruljuk, hogy egyrészt az Elefant 900ie Lucky Explorerben egy Ducati 900SS erőforrás dohog, másrészt ez teljesen logikus dolog, hiszen a Ducati 1983-tól egy ideig a Cagiva csoporthoz tartozott.

1984-től az Elefant komoly modellcsaládot alkotott a Cagiva kínálatában. 1984-ben mutatták be első verzióját 125-ös kétütemű kivitelben, amelyet egy módosított 200-as változat követett, egyik sem volt igazán népszerű modell. 1985-ben jelent meg a négyütemű, kéthengeres kényszervezérelt blokkal szerelt Elefant 350, minőségi Öhlins és Marzocchi futóművel, vele párhuzamosan látott napvilágot a 650-es Elefant hasonló futóművel, Brembo fékekkel. 1987-1990 között készült az igen népszerű 750-es változatot, de igazi ikonná az 1990-1992 közötti Elefant 900ie, annak is mindössze 1000 darabban limitált, Dakar ihletésű Lucky Explorer változata lett.

A Cagiva már 1985-ben is ott volt a Dakaron egy Elefant 750-nel és Hubert Auriollal, a számunkra most leginkább érdekes modell, az Elefant 900 ie Lucky Explorer pedig 1988-ban állt rajthoz először Edi Oriolival a hátán.

Az 1990-92 között sorozatgyártott ős Elefant 900ie hírnevét nem csak annak köszönhette, hogy mindössze ezer darab készült belőle, hanem annak is, hogy a korszak legjobb technikáját kapta. A 904 köbcentis L2-es Desmo blokk a Ducati 900SS-ből érkezett, üzemanyagellátását Weber Marelli befecskendezés biztosította, 75 körüli lóerővel és 70 newtonméteres nyomatékkal rendelkezett. Elöl 45 milliméteres Marzocchi teleszkópokra, hátul Öhlins monoshock lengéscsillapítóra támaszkodott, ülésmagassága 900 mm, szabad magassága 260 mm, száraz tömege 189 kg, a dakaros küllem ellenére elöl 19, hátul 17-es kerekeken gördült. Ötfokozatú, sivatagi körülményekhez tervezett versenyváltóval és olajfürdős kuplunggal szerelték. 24 liter üzemanyagot tudott szállítani, a tank oldalanként egy-egy csappal rendelkezett, az injektorhoz szükséges üzemanyagszivattyú csere esetén könnyen hozzáférhető helyen, bal oldalon, a karter- védő alatt kapott helyet.

A mi történetünk vagy harmincegynéhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor az ifjú Roland már igencsak odavolt a motorokért. Úgy általában is, konkrétan meg a Cagiva Elefant 125-ösért. Annyira, hogy lett is egy Elefantja, pont egy Lucky Explorer fényezésű darab. Pár boldog év után Roland eladta a kis Elefantot. Később – talán valamiféle lelki kompenzációs folyamat eredményeként – vett egy 750-es Africa Twint, amely ha nem is Elefant, de azért valami hasonló volt. Az Africát egy Varadero követte, azt pedig a máig tartó Ducati-mánia kezdeteként egy ST3-as. Illetve kettő. Közben megszállottan kutatott egy értelmes vételnek számító Elefant 900-as után, hiszen a gyermekkori álom még mindig élt benne. Eleddig azt sem árultuk még el, hogy Roland egyben Dakar-rajongó is, érzelmi vektorainak eredője így határozottan egy adott típusra, a Cagiva Elefant 900ie Lucky Explorerre mutatott. Ezt az eredőt cseppet sem érdekelte, hogy egy olyan motorra mutat, amit több mint három évtizede nem gyártanak, és amiből ráadásul az egész Föld nevű bolygó számára mindössze ezer példány készült. Az sem javította hősünk esélyeit, hogy ennek az 1000 darabnak jelentős része a gazdag tengerentúlra került. Roland kitartóan figyelte, hol bukkan fel eladó Elefant, de ezek zöme vagy nagyon messze, vagy nagyon drága volt. Olyan is előfordult, hogy egyszerűen megelőzték a határozottabb vevők.

Talán nem kell ecsetelnünk, mennyire kevés esélye volt annak, hogy kifizethető árú, közeli és jó állapotú Elefant bukkanjon fel Roland látómezejében, de felbukkant. Jó áron, jó állapotban és alig 300 kilométerre. Tolmács, telefonhívás, egyeztetés. Utazás Oberwartba, ahol végre ott álltak szemtől-szembe Roland és az Elefant. Itt következzék egy kis csend, amíg teljes mélységében felfogjuk, hogy har- minc évnél többet kellett várniuk a pillanatra, hogy egymáséi legyenek.

De miért ad el valaki egy ilyen ritka kincset? Ennek több oka volt. Az egyik, hogy az osztrák úr nem csak motor-, de kerékpárbolond is volt és egyre kevésbé tudta két bolondériáját összeegyeztetni, pláne úgy, hogy közben még Laverdákat is gyűjtött. A másik ok, hogy az Elefant egy ideje gyengélkedett, mármint műszakilag, és ez a gyengélkedés egyenesen a Laverdák karjaiba lökte a hezitáló urat, aki döntött, megválik az Elefanttól. Mindezt igen korrektül tette, mert természetesen itt is sorban álltak a vevők, élükön egy némettel, aki már indult is volna Oberwartba. De az osztrák úr állta a szavát, Rolandé lett az elsőbbség. Így a motor is.

Az úr mindössze második tulajdonosa volt az Elefantnak, amelynek szerencsére megvolt az eredeti dokumentációja. Ja, és hogy mi volt az a bizonyos műszaki gyengélkedés? Az Elefant akkuja állandóan lemerült, aminek okára nem jött rá gazdája. Pedig ha utánaolvas, láthatta volna, hogy a típus ismert gyengéje a feszültségszabályozó és az alulméretezett generátor. Roland a vásárlás után kezébe vette a dolgot, a megoldást végül egy vadonatúj, megbízható és nem alulméretezett hazai gyártású fesszabályzó megvásárlása jelentette. Egy elektromos szakember tanácsára Roland lecserélte a motorban lévő kompakt kis lítium-ion akkumulátort egy régi savas akksira, mert a szakember szerint ezekhez a régi motorokhoz jobban illenek a régi technológiák. Az ezt követő időszakban a motort Roli szétszedte, átnézette az elektromos rendszert, a futóműben lecserélték az olajat. Mivel a fényezés viszonylag jó állapotban volt, csak a tank egy részét, a két markolatvédőt és az első sárvédőt kellett újra fényezni. A horpadozott kartervédőt fakalapáccsal kiegyengette, polírozta, majd gyöngyszóratta. Az ülést újrabőrözték és egy kis gél betétet is tettek bele, hogy kényelmesebb legyen. Két centivelmagasabb lett, de a profilja ugyanolyan maradt. Miután Roland használni akarja szerzeményét és miután elég sportosan motorozik, a koros és kissé gyengécske kétdugós Nissin fékek helyére nagyobb tárcsák és a Ducati 916-os négydugós Brembo nyergei kerültek. Az eredeti féket természetesen őrzi Roli, mint sárkány a kincsét.

A markolat, tükör, plexi, kapcsolók, lábtartók mind eredetiek és jó állapotúak. Az új tulaj feltett szándéka volt, hogy ha már megszerezte gyermekkori álmát, akkor az kapja meg az OT minősítést. Szerencsére ehhez minden szükséges dokumentummal rendelkezett és mivel a motor eredeti állapotú, kifejezetten megóvott darab, a minősítést gyakorlatilag gond nélkül megkapta.

Ezzel Roland harminc éve dédelgetett álma beteljesült. Kétéves munka után tulajdonában van egy 1990-ben gyártott, alig 52 ezer kilométert futott, OT-vizsgás Cagiva Elefant 900ie Lucky Explorer. Az 1000 legyártott közül a 249. darab.